Otthon is van nagyítógépe, amivel dolgozik. Az írás lassabban megy, de ügyeskedik. Adri elmondta, a matematika a kedvence. Szereti az állatokat, van is egy ölnyi cica otthon, akik jó barátságban vannak Buksi kutyával. Ha végzett a leckével, számítógéppel játszik, felnőttként is ezzel szeretne majd dolgozni.

– Sok segítséget kaptunk az induláshoz a budapesti Gyengénlátók Általános Iskolája gyógypedagógusaitól, segítségükkel szerveztünk szakmai továbbképzést is „Tolerancia nap” néven, hogy minél többet megtudhassunk mi is és az érdeklődő kollégák az efféle munkáról. De a mindennapok a miénk, és nekünk kell megoldani – mondta Salamon Edit igazgatóhelyettes, Adri egyik tanítója.

– És milyenek ezek a mindennapok?
– Nagyon nagy és állandóan megosztott figyelemre van szükség. Egyik szemem mindig az Adrin. De emellett ott van a másik 22 gyerek, akik között szintén differenciálni kell. Bármit mondok, mutatok, azt mindig az Adri közelében teszem (egy méteren belül a nagyobb alakokat felismeri). Bevonjuk amennyire lehet az órába, sokat jelentkezik, aktív.

– Sokat tapasztalt pedagógusként, mit hozott Önnek ez a feladat?
– Nagy kihívást, sok plusz munkát. De öröm látni, hogy a szülők hálásak, Adri szeret idejárni. A célunk, hogy felkészítsük mindarra, amire majd a felnőtt életében a maga kis világában szüksége lesz. A közösségre is nagy nevelőereje van jelenlétének. Nap, mint nap szembesülnek a gyerekek az ő problémájával, elfogadják, igyekeznek neki segíteni, párul választják.

– Adri azonban egyenlőre inkább a felnőttek bátorítását keresi, amikor fogjuk a kezét, fülébe súgjuk, hogy vigyázz lépcső – teszi hozzá Molnár Andrásné, a magyart tanító pedagógus. – A társai segítségét kevésbé igényli, mert szeretne ő mindent egyedül, önállóan, ugyanúgy, mint a többiek. Ennek köszönhetően ügyesen mozog az osztályban, a folyosón, akárcsak a tornateremben. De igazán azok a feladatok ragadják meg, amiben a ritmusosság fontos.

– Milyen az élet szemlélete?
– Pozitív hozzáállású, semmilyen panasszal nem jött még. Nem utasítja el a feladatokat, soha nem mondja, hogy elég, nem sír. Pedig látható, hogy délre már elfárad. Mindenben szépet és jót lát, ez a szülők dicsérete, mert vele a világnak azt a részét láttatják, amit elsősorban az érzelmeinken keresztül fogható meg. Szorgalmas, igyekszik. Nekünk is többet kell készülni az órára, duplán, másként szemléltetni. De ebből a többi gyerek is profitál.

– Egyébként jut elég idő a többiekre?
– Igen van még az osztályban néhány tanuló, aki plusz figyelmet igényel, más okok miatt. Bár a tanmenet szoros, jut idő mindenre. Nem rohanunk sehová, az olvasás-írás megtanítása mellett a közösségformálás fontos feladat elsőben. Ehhez a diákoknak pluszt tudunk adni, Adri jelenlétével. Eleinte furcsállták a fokozott óvatosságot, ahogy közlekedtünk, de aztán megszokták, elfogadták, természetes lett. Ha a gyerek azt látja a felnőttől, hogy teljes természetességgel fordul egy ilyen helyzet felé, akkor neki is az lesz. Ez egy olyan pozitív emberi oldal, amit Adri segítségével tudunk a többieknek nyújtani.

(Zala-Lap, B. K.)