Győr: Sztevanovics – Regedei, Stark, Jakl, Tóth P. (Makra 78.) – Lendvai, Horváth R., Vincze O., Peric (Zsók 73.) – Bajzát (Priskin 59.), Kenesei. Szakmai igazgató: Reszeli Soós István.

ZTE:  Varga Z. – Kozmér, Csóka, Bojovics, László A. – Djorovics, Balog Cs., Józsi, Szpaszojevics – Radu Sabo (Simonfalvi (85.), Szpalevics (Montvai 46.) Vezetőedző: Dajka László.

Az elmúlt hét akár egy rémálommal is felért: három vereség, ráadásul  olyan sérüléshullám söpört végig a csapaton, amilyenre nem is nagyon emlékszünk. Legfeljebb Dajka László „gondjai csökkentek”, nem kellett törnie a fejét azon, hogy kit hagyjon ki a csapatból. Szerencsére még éppen egy csapatra való játékosa maradt…

No de komolyra véve a szót, nincs könnyű helyzetben a ZTE, bárhogy is nézzük, gödörben van. S kimászni nehezebb, mint oda beleesni.

A győri meccsről annyit, hogy ugyan pontrúgások utáni figyelmetlenségekből kaptuk a két gólt, de a hazaiak figyelembe véve minden körülményt, ennyivel jobbak voltak. Bár ők sem villogtak.

Vélemények:

Dajka László, vezetőedző: – A mérkőzésen szervezetten játszottunk. Amíg azonban pontrúgások után gólokat kapunk, elöl pedig nincs olyan játékos, aki váratlan megoldásra képes, mindig ilyen eredmény születik.

Németh Ottó technikai vezető:  – Úgy érzem, erősen tartalékos csapatunk jól helytállt, de két pontrúgás utáni figyelmetlenségből kapott gól győri győzelmet eredményezett.

Szabó Imre pályaedző: – A játék képe alapján a döntetlent megérdemeltük volna.