A mű története a XIX. század második felétől a hitleri uralomig tartó időszakban játszódik. Az események középpontjában Miki áll, a húszas éveiben járó fiatal katona-karmester, aki kora ellenére már megtapasztalta az élet nyomorúságait, de a szerelem szépségét is. Munkája mellett a monotomság szinte fel sem tűnt számára: az állandó vezénylés, amit persze kiválóan végrehajtott, és az állandó szórakozás, ami már- már kötelezőnek számított mindennapjaiban.

Kurtot se hagyjuk ki a sorból, ő volt akkor még egyetlen igaz barátja. Aztán betoppant az életébe Ilona grófnő, aki a maga szókimondásával és bájával felkeltette Miki érdeklődését. Egy újabb szerelem bontakozott ki, de ez nem tartott sokáig, mégis örökre fog élni a zeneszerzőnk lelkében és valcerében. Miki folyamatosan komponált, zenéjével fergeteges sikert is aratott, de ez nem tartott sokáig, s haza kellett térnie szüleihez, oda, ahol éveken át csak kudarc jellemezte sorsát, ráadásul időközben édesapját is elvesztette.

Ő azonban a nehézségek ellenére sem adta fel, próbálkozott és próbálkozott, végül sikerült ismét állást találnia mint katona-karmester, s így ismerte meg Helent, akit ha feleségül vett volna, igazi társra talál, s a lány édesapját, Noelt is, majd későbbi barátját, Clementet. Noel volt számára az áttörés. Ő írta librettóját, zeneszerzőnk meg komponált, igazi páros volt, akik óriási sikereket értek el együtt, de idővel nekik is elváltak útjaik.

Miki az évek múltával egyre többet és többet komponált, s a siker is egyre gyakoribb társ az életében. Valami újat alkotott a zenetörténelemben, még maga sem tudja meghatározni egyértelműen, hogy mit, de érzi a változást. Időközben megházasodott, de felesége mellett se vetette meg más nő bájait. Ezt az asszony is tudta, de elnézte neki, mert tudta, hogy Miki ilyen természetű, és ő halálosan szereti.

A cselekmény előrehaladtával egyre jobban megismerhetjük Miki személyiségét, s láthatjuk, hogy hogyan él saját kis világában, s hogyan szemléli maga körül a dolgokat. A szerelem állandó jelenség az életében és a műveiben, mégis magának való ember.

Aki kezébe veszi és elolvassa a művet, garantáltan nem fog csalódni. Ahogy egyre és egyre több oldalt elolvastam a történetből, úgy kezdett el mindig jobban érdekelni a könyv. A regény teljesen magával ragadja az embert, nem hallja a hangokat, de mégis érzi, hogy igen, itt valami történik, és ez bizsergést vált ki az olvasóból. Mindenképpen elolvasásra érdemes szépirodalmi alkotás.

Dávid Andrea (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium