Nagymamám sok mindenre megtanított, amit nagyobb koromban tudtam kamatoztatni. Megtanított verseket mondani, hímezni, varrni, és ezek mind jó érzésekkel töltöttek el engem, még most is magam előtt látom, ahogy az a kislány ott ül a mamája ölében, és verseket szaval, dalokat énekel. Amikor nagymama főzött, én mindig rajta csüggtem, és egyfolytában énekeltem, mamát ez nem zavarta, sőt ő is velem együtt énekelte a szebbnél szebb magyar népdalokat.

Nagypapa is büszke volt rám, és mindig cukorral jutalmazott. Ezek mellett én sokat segítettem a takarításban, együtt ültettük el a zöldségeket, együtt gyomláltunk, kukoricát morzsoltunk, miközben mama mesélt. Nagymama megtanított a növényeket szeretni, a kis madarakat énekükről megismerni. Esős napokon elővettük a régi diavetítőt, és mama csak mesélt és mesélt, nagyon szerettem azokat a napokat. Esténként mindig elszavalta József Attila Altató című versét, amit egyszerűen annyira megszerettem, hogy anélkül el se tudtam aludni. Egyszer születésnapomon mama egy kiskutyával lepett meg, akinek a neve Rexi volt, egy keverék kutya. Nagypapa sokszor összetévesztette egy rókával, mivel kiköpött róka színű bundája volt. Rexi egy nagyon aranyos, játékos kutya volt, aki ha rossz kedvem volt, felvidított. A nagyszüleim nagyon sokat meséltek a régi időkről, hogy hogyan éltek az emberek, mik voltak a szokások.

Miután felépült a házunk, akkor kerültem Szélföldre, külső Csatárba. Hamar megszerettem a környéket, az erdőket, a csatári tavat, ahol jókat lehetett fürdeni. Kis óvodás koromban mindig belső Csatárban jártam óvodában, ahol jókat játszottam az ovistársaimmal. Délutánonként vagy édesanyám jött értem, hogy hazavigyen, vagy a nagymamánál voltam, ahol elmeséltem az aznapi ovis élményeimet. Nagyon szerettem óvodába járni, soha nem volt rám panasz. Akire mégis volt, annak a büntető szőnyegen kellett elgondolkodnia a rossz tettéről. Voltak egy páran, akik oda kerültek. Én egy kicsit tartottam attól a szőnyegtől, de visszagondolva elég vicces ezt bevallani.

Most már lassan 12 éve lakom itt külső Csatárban, és úgy gondolom, hogy nagyon jó itt élni. Mindig vannak programok, ősszel a szüreti felvonuláson van jelen Csatár népe, míg tavasszal a pünkösdi felvonuláson folyik a dínom-dánom. Sok tehetséges néptáncosunk, citerásunk, népdalénekesünk van. Egykor még én is a néptáncosok között voltam, mint sokan mások. Megpróbálkoztam a citerával is, két évig citeráztam, jártam fellépésekre, de a lelkesedésem alábbhagyott. Édesapám már nagyon régóta játszik eme régi hangszeren, amely egy igazán kivételes dolog. A Pávakör Egyesület énekesei főleg idősebb korosztályú hölgyekből és urakból állnak. Már több éve éneklik a szebbnél szebb magyar népdalokat, amelyekkel országszerte sok díjat nyertek már el.

Csatár híres a Csatári Bibliájáról, amely a középkorban egy századon át egy bencés kolostor tulajdonát képezte. Feltételezések szerint II. Géza király adományozta a szerzeteseknek. A Biblia a 15. században a steierországi Admontban bukkant fel, ezért ragadt rá az Admonti Biblia elnevezés. Ma már a bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtár féltve őrzött kincse. Azt hihetné az ember, hogy egy ilyen kicsi jelentéktelen faluban nincs semmi érdekes, mégis ezt olvasva már sokkal érdekesebb képet kapunk erről a kis faluról. Emiatt is vagyunk büszkék csatári mivoltunkra.
Nagyon szeretek itt élni, jó a társaság és kedvesek a szomszédok. Mindenki tud segíteni a másiknak, mindig számíthatunk egymásra.

Mivel falun lakom, nekem is részt kell vennem a családi munkákban, legyen szó kapálásról, szőlőkötözésről, gyümölcsszedésről. Csatárnak két nagyobb hegye van: Csatár-hegy és Öröm-hegy. A nagyszüleimtől nem messze a Csatári-hegyen található a kis hajlékunk, ahol sok a munka, de ennek ellenére mindig jól mulatunk. Kedvenc szokásunk a szüret közben őszi, szüretelős dalokat énekelni. Másik hegyünk az Öröm-hegy, ahol sosem szomorkodunk. Mindig tartunk egy kis pikniket a sok munka közben. A fűben ülve falatozunk, és élvezzük a napsütést. Nyáron felmászunk a fára cseresznyét szedni, szamócát eszegetünk.

Nagyon sokat szoktunk a családdal túrázni, járni az erdőket, felfedezni új ösvényeket, helyeket. Sok turista útvonal található nálunk, ezért többen is felfedezik eme csodaszép erdőket.

Csatárban élni jó, itt sosem lehet unatkozni. Sok ember megfordul itt, sokan költöznek ide.
Örülök, hogy itt élhetek, hogy részese vagyok ennek az élénk kis falunak.

Németh Annamária (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg