– Volt – e hagyománya ennek a süteménykészítésnek a családban?
– Nem foglalkozott vele senki. Könyvekből, internetről, innen – onnan, a magam kárán tanultam meg. Tíz évvel ezelőtt láttam egy újságban egy mézes tésztából készült gyönyörű betlehemi összeállítást, nagyon megtetszett és neki is álltunk a férjemmel, hogy mi is elkészítsük. Azóta szinte beleszerelmesedtem ebbe a tevékenységbe, legszívesebben mindig ezzel foglalkoznék. Eleinte csak karácsonyra készítettem díszeket, újabban pedig húsvétra is, mézes tojásokat és nyuszikat. Annyit változtattam a tésztán, hogy a fahéjat és a szegfűszeget kihagyom, mert azok illata a karácsonyhoz kapcsolódik számomra és csak citromhéjat és vaníliás cukrot használok ízesítésre.

– Mi lesz a sorsa a sütiknek az ünnepek után? Lesz, aki elfogyasztja majd?
– A nagyobbik lányom kivételével mindannyian szeretjük, sőt a férjem imádja. Vigyáznom is kell, nehogy egy-egy bonyolultabb formájú sütit idő előtt eltüntessen a konyhából. (Zala-Lap Kft., B.K.)