Az öregúr életében aztán változást hoz Pauline, egy francia szabadelvű lány. A buszon találkoznak egymással, és beszélgetésbe elegyednek, miután leszállnak a buszról. Ezután közös programokat szerveznek. Az egyik ilyen közös programon Matthew kiselőadást tart Pauline-nek. Szerinte egyszer mindenki találkozik egy olyan emberrel, akinek odaadjuk a teljes szeretetünket, amit eddig megosztottunk helyek, tárgyak és élőlények között. Ha ezt a személyt elveszítjük, akkor gyakorlatilag nem marad más, csak a magány. Elmondja Pauline-nek, hogy ő még a lányt nem tudja hova tenni az életében.

Matthew aztán öngyilkossági kísérletet tesz, hiszen magányosnak érzi magát. Jobban szeretne a feleségével lenni. Az öregúr nem hal meg, viszont a kórházban köt ki. Itt ismerkedünk meg a fiával, Miles-szal és a lányával, Karennel. Már a kórházban kiderül, hogy a gyerek-szülő viszony nagyon feszült. A gyerekek szeretnék, ha az apjuk Amerikába visszaköltözne, és anyjuk kedvenc házát eladhatnák Franciaországban. Matthew erről hallani sem akar. Miles és Matthew között a legnagyobb a feszültség. Miles neheztel apjára a múlt dolgai miatt. Pauline ekkor érkezik meg a kórházban, miközben Miles és Karen az apjukkal beszél. Pauline érzi, hogy az apa-fiú viszony meglehetősen rossz. Megpróbálja békíteni őket, kevés sikerrel.

Pauline és Miles kapcsolata a találkozásuktól kezdve sejteti, hogy itt lesz valamilyen romantikus szál. Egymásba is szeretnek a történet vége felé. Matthew csak annyit mond fiának Pauline-nal kapcsolatban: „Ha megbántod, megöllek, és nem érdekel, hogy a fiam vagy, megöllek.” Ezek után az apa és fia kapcsolat jobb lesz, és sikerül mindent megbeszélniük. Ekkor az öregúr már tudja, hogy ő elvégezte a dolgát, öngyilkos lesz. Az utolsó képek már a temetés utáni időszakról szólnak. Miles és Pauline a padon ülnek. A fiú megígéri Pauline-nak, hogy visszajön érte.

A filmet ajánlom azoknak, akik szeretik a bús és megmosolyogtató jeleneteket. Nem kell mély, filozofikus gondolatokra számítani a filmben. Habár szó esik a reményről, a halálról, a minket körülölelő világ szépségeiről, a film mégsem tudja elérni, hogy gondolkodóba ejtsen. A színészi játékra viszont nem tudok rosszat mondani, az valami zseniális.

Keszei Kata (12.f)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium