A téma a város zöldfelületeinek állapota volt. Lovass Tibor stúdióvezető-műsorvezető bevezetésképpen elmondta, hogy már az adást megelőzően számos lakossági kérdés érkezett a stúdióba telefonon és e-mailben, a szerkesztőség ugyanis korábban egy felhívást tett közzé.

A felmerülő problémákra a műsor folyamán Tombi Lajos alpolgármester, Sziráki István, a városfejlesztési és tervezési osztály vezetője, Bakiné Rédey Tímea, Horváth Zsuzsanna közterület-fenntartó (Városgazdálkodási Kft.) és Balogh Zsombor tájépítészmérnökök válaszoltak.

Horváth Zsuzsanna vitaindítójában elmondta, hogy Zalaegerszegen az egy főre jutó zöldfelület mennyisége 20 négyzetméter, ami országos viszonylatban előkelő helyet jelent.

Nemcsak a mennyiség, a minőség is fontos. Nem mindegy, hogy a növényállomány fajta, és életkor szempontjából hogyan tevődik össze, hogyan oszlik el. A legtöbb fát a 70-es években ültették, így elöregedés figyelhető meg.

A védett egyedek ápolását rendelet szabályozza, a korhadást, odvasodást pedig egy speciális műszer segítségével szűrik ki. A növényállomány cseréje folyamatos, mert az egészséges zöldfelületnek nemcsak esztétikai funkciói vannak. Ökológiai szempontból klímamódosító hatásuk van, csökkentik a zajt és a rezgést, élőhelyet teremtenek, alakítják a városszerkezetet, valamint társadalmi rekreációs és gazdasági funkciót is betöltenek.

A kérdések között szerepelt, hogy mekkora összeget fordít a város a zöldfelületek ápolására, gondozására? Bakiné Rédey Tímea ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a városgazdálkodás amolyan „háziasszony szerepet” tölt be: takarítanak, gondoznak. A pénz természetesen sosem elég. Az önkormányzat éves költségvetése határozza meg az erre fordítható összeget. Az ápolási munkákra elég a pénz, a felújításra viszont nem. A praktikusság elvét követik, vagyis igyekeznek a cseréknél olyan fajokat választani, melyek alkalmazkodóak, „strapabíróbbak”.

Balogh Zsombor, a készülő településfejlesztési koncepció szakértője szerint az „élhetőség” a kulcsfogalom. Úgy kell a koncepciót, s az ebből létrehozott rendezési tervet megalkotni, hogy sokféle érdekcsoport igénye jelenjen meg. Ez néha nem könnyű, s viták is vannak, mert sokszor mást akarnak a lakók, s mást a gazdasági élet szereplői. Az előbbi csoport zöldterületre, pihenőövezetre vágyik, a vállalkozók pedig építkezni szeretnének, tehát területre van szükségük. Az önkormányzat a két érdekszféra között amolyan szabályozó, kiegyenlítő funkciót tölt be: az a cél, hogy legyen kellő számú zöldterület is, ám a gazdasági élet szereplőinek tevékenysége se legyen áthághatatlan korlátok közé szorítva.

Tombi Lajos szerint Zalaegerszeg egyszerre öröklött szépség, és öröklött kötöttség. A táj, a földrajzi, néprajzi hagyományok gazdagsága egyedivé és értékessé teszi, ám néha pont a dombok, s erdők voltak a fejlődések gátjai az elmúlt évszázadokban, akadályozva a terjeszkedést és a közlekedésfejlesztést. Megváltoztak munkahelyeink is. Ma már nem a ruhagyárba, s a húsiparhoz megyünk dolgozni, hanem az északi és déli ipari övezetekbe. Ez a közlekedést is átstrukturálta. Szégyenkeznivalónk pedig a hibák ellenére sincs. Nálunk nem épültek óriási lakótelepek az előző rendszerben, a belváros egyharmada megmaradt zöldfelületnek, ami ritkaság. Kevés városnak van Vizslaparkja a belváros szívében. A probléma valóban az, hogy a költségek nagy része fenntartásra elég, s újításra nem.

Az egyórás adás alatt még két fontos lakossági kérdést vitattak meg a résztvevők. Többször szóba került már, hogy a laktanya területét hogyan lehetne a város arculatához „igazítani”, s esetleg más célra felajánlani (például a ruhagyár területére elcserélni). A másik, lakosságot érdeklő kérdés pedig az volt, hogy miért akarja az önkormányzat a kórház parkolási problémáit a Dózsa-ligetben „megoldani”?

Tombi Lajos szerint a ruhagyár és a laktanya nem csereszabatos. Más az értéke, s a funkciója a két területnek. A ruhagyár magánterüket, sosem volt a városé, a laktanya területének egy részét pedig a főiskola már használja. Az arculatot így a kampuszhoz kell igazítani a jövőben, s ehhez kapcsolódó további funkciókat kell adni a helynek.

Sziráki István a kórház parkolási problémáival kapcsolatban elmondta, hogy valóban felmerült az az ötlet, hogy a Dózsa-liget korszerűsítésével, rendezésével lehetne orvosolni a parkolás gondjait. De nem konkrétan a ligetben, hanem a liget körül, módosítva a Zrínyi út és a Kosztolányi út azon szakaszának közlekedését. Mindez nem sértené a Dózsa-liget igazán értékes 8-10 fáját, sőt rehabilitálni, újítani lehetne ezáltal a parkot.

Tombi Lajos hozzáfűzte, hogy a megye kórháza súlyponti kórház lett, s óriási probléma, hogy 300-500 méteres körzetben nincs parkoló. Korábban az egészségügyi intézmény és a környező utcák sem ekkora forgalom lebonyolítására épültek. A változásokhoz azonban muszáj alkalmazkodni. Az ötlet úgy kivitelezhető a legjobban, ha a Csány-szobortól az egykori Göcsej vendéglőig megszűntetik a folyamatos autósforgalmat, s az így felszabaduló helyekből parkolókat alakítanak ki. A forgalmi rendet pedig átalakítják. Azzal, hogy esetleg a parkoló egy része a liget szélére, a fák közé kerülne, még nem sérülne az értékes faállomány, s megmaradna a park pihenő jellege is.

Mindez még csak ötlet szintjén vetődött fel, a munka nagy része és az állásfoglalások kialakítása majd ezután kezdődik. Valamit azonban biztos, hogy tenni kell, mert nagy baj lesz a kórházba járással és a környező utcák közlekedésével. (Zala-Lap Kft., P. P., Z. A.)