ZTE: Pogacsics – Kocsárdi, Kovács G., Botis, Szamosi – Sluka, Alomerovics (Illés, 46.), Horváth I A. (Horváth II A., 75.), Balázs (Petneházi, 82.) – Waltner, Pavicsevics. Vezetőedző: Csank János.

Ha valaki azt mondja az első félidő után, hogy a ZTE nemcsak kiegyenlít, hanem még halvány esélye is lesz a győzelemre, lehet, hogy szembe nevettük volna. Mert az első félidőben inkább csak kerestük a labdát, hitehagyottan, ijedt nyuszi módjára szaladgáltunk a pályán.

A Fehérvár simán eldönthette volna a találkozó sorsát. De nem tette, s a második félidőben egy egészen más egerszegi csapatot láttunk a pályán, mint az elsőben. Ez sem brillírozott, de már egyenrangú ellenfele volt a hazaiaknak, sőt… Ez már a Győr előtti ZTE-re emlékeztetett.

Vélemények

Kocsárdi Gergely, a ZTE védője: – Az első félidőben a fehérváriak játszottak jobben, a gólon kívül több helyzetük is volt. Szünet után átvettük az irányítást és kis szerencsével akár nyerhettünk is volna.

Pogacsics Krisztián, a ZTE kapuvédője: – Örülök, hogy hosszú idő után bizalmat szavazott nekem Csank János. Igyekeztem meghálálni, azt hiszem, sikerült. Örvendetes, hogy a 7-2-es vereség után sikerült a padlóról felállnunk. A döntetlen nagyon értékes, mivel Fehérváron nem sok csapat szerez pontot.

Németh Ottó technikai vezető: – Az első félidőben támadásban még gyengék voltunk, szünet után már veszélyesebbek voltunk az ellenfél kapujára. Jelen helyzetünkben az egy pont nagyon értékes.

Szamosi Tamás, a ZTE védője: – Ezúttal fegyelmezetten játszottunk és ennek meg is volt az eredménye. Fehérváron a pontszerzés mindenképpen dicséretes.

(Zala-Lap, B. I.)