A fentiek alapján és talán rendhagyóan, de lelkiismeretemre hallgatva kérem, hogy 2004. december. 5-én, vasárnap, vegyenek részt mindannyian a népszavazáson és a kettős állampolgárságra vonatkozó kérdésre válaszoljanak IGEN-nel. Bár nem úgy tűnik, ez a népszavazás az egész magyarság jövője szempontjából is fontos,  nem szabad sem a napi pártpolitika, sem kizárólagosan csak a hazafiasság szemszögéből kezelni. Lehet, hogy a népszavazást szakmailag jobban elő kellett volna készíteni, de a kiírás most adott, ezen már nem lehet változtatni. A mindenki számára elfogadható alkalmazási jogi keretet, amúgy is kétharmados  törvényekkel alkotják majd meg és talán alkotmánymódosításra is szükség lesz. Tehát már most léteznek azok a jogi garanciák, melyek majd biztosítják a helyes megoldást. A helyes megoldás körül természetesen még sok vita lesz, de gondolom, azzal   mindannyian egyetérthetünk, hogy a kettős állampolgárság:
 
– nyolcvannégy esztendő után  az első lépés lenne a magyarság jogi egyesítése felé;
– a nemzetegyesítés nem csak a határontúli magyarok létérdeke, hanem az anyaországi magyarságé is, hisz  nagyobb távon a globalizáció a kis létszámú népeket jobban veszélyezteti, amit részben kivédhet a jogilag is kapcsolt határontúli magyarság;
– a kettős állampolgárságnak a szülőföldön való maradást kell elősegítenie és nem az áttelepülést, amire   van jogi megoldás;
– nem okoz jelentős többletkiadást, hisz nem jár semmiféle anyagi jussal, a jövedelmező gazdasági kapcsolatokat pedig áttételesen fogja serkenteni;
– elősegítené a szabad utazást minden magyar számára, beleértve az ilyen szempotból is nehéz körülmények között élő kárpátaljai és vajdasági magyarokat is;
– bár a kettős állampolgárság a nemzetegyesítés ma  lehetséges laza, szerény formáját jelenti, nagyon pozitívan hatna  minden fajta törekvésre, önazonosságtudatra, megmaradásra, bárhol is élnek magyarok szerte a világban.   

Ha a népszavazás eredménytelen vagy elutasító lesz,  negatív következményei  helyrehozhatatlanok még akkor is, ha esetleg később egy ilyen kezdeményezés sikeressé alakul.  Más népek keveset tudnak rólunk.  A politikusaik se sokat törődtek velünk, vagy ha igen, humorizálva azt emlegették, hogy szép a csárdás, finom a magyar paprika, de nem értik miért rágódnak, keseregnek annyit a magyarok Trianon miatt. Hogy a csárdást már csak táncházakban járjuk, hogy a híres paprikánkat is elkevertük, azt még elfogadhatjuk, de azzal a helyzettel, amelybe Trianon által kerültünk mindannyian,  tehát az anyaország is, nem lehet sem humorizálni, sem kísérletezni, mert ez nagyobb távon végzetes lenne. Ha a népszavazás nem lesz eredményes és pozitív, Bukaresttől Kieven és Belgrádon át Strasbourgig  rajtunk kacag majd a világ, mondván hogy betegesen tudathasadásos az a nép, mely ennyi panasz után önmaga megmaradása ellen szavaz. A későbbiekben bárhol és bármiért kell érvelnünk, ezeket nem fogják hitelesnek elfogadni, fel tudják és fel is fogják használni ellenünk, például a automómia kivívásának  fontos, de nehéz küzdelmében.   Románia már 1991-ben csendben és vívódás nélkül megoldotta a kettős állampolgárságú visszahonososítást, hozzánk hasonló helyzetben, figyelembe véve a moldáviai, kárpátaljai , bukovinai és vajdasági  románok érdekeit is.

Az amúgy is megosztott magyarság közötti ellentétek tovább mélyülnének. A külhoni magyarság, mely valamennyire csak helytállt a sokféle megpróbáltatásban  sem erkölcsileg, sem politikailag, sem logikáját tekintve nem tudna kezelni egy ilyen szerencsétlen helyzetet és ez  biztosan általános leépüléshez vezetne. 

A borúlátóknak  azt üzenem, hogy másfél esztendővel ezelőtt, amikor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács meghirdette az autonómiaigényeket, sokan ezt dilettantizmusnak és a választások miatt rosszul időzítettnek minősítették. Azóta annyi szakmai és politikai előrelépés történt, hogy ma már minden erdélyi magyar – politikai felfogásásától függetlenül – „Autonómiát és kettős állampolgárságot!” bíztatással készül az itteni parlamenti választásokra. Ez tehát ma a két kiemelt, legfontosabb célkitűzés, melyek egymást kiegészítve a szülőföldön történő megmaradást szolgálják.

Végezetül ismételten kérem, hogy december 5-én menjenek el mindannyian szavazni és szavazzanak IGEN-nel a kettős állampolgárságra, figyelembe véve a felsorakoztatott tárgyilagos érveket is.  Kérem cselekedjenek lelkiismeretük és  Bocskai István, Erdély és Magyarország fejedelmének 1606-ból kelt végakarata szerint :

„Meghagyom, szeretettel intvén
mind az erdélyieket és magyarországi híveinket
az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre.
Az erdélyieket, hogy Magyarországtól,
ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak.
A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák,
tartsák őket atyafiaiknak, vérüknek.”

Marosvásárhely, 2004. november. 23-án.

Fodor Imre
Marosvásárhely volt polgármestere
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács  alelnöke