A nap fő eseményét jelentő operaelőadás előtt Csalló Gergely tanár úr elvitt minket a Hősök terére, ahol megnéztük a Millenniumi emlékművet, az oszlop tetején Gábriel arkangyallal, aki a Szent Koronát tartja, a talapzaton pedig a hét vezér szobrával. A bal- és a jobboldali oszlopcsarnokokban történelmünk kiemelkedő királyainak, fejedelmeinek, kormányzóinak szobra található. Utána megtekintettük a Vajdahunyad várat, sétáltunk a Városligetben, és utaztunk a sokat emlegetett négyes metrón is.

Utunk a budapesti Erkel Színházba vezetett, ahol a Szerelmi bájital című vígoperát tekintettük meg. A Szerelmi bájital, avagy eredeti címén L’elisir d’amore szövegét Felice Romani olasz költő írta Eugène Scribe Le Philtre francia író A varázsital című színműve nyomán. Gaetano Donizetti kiemelkedő XIX. sz.-i olasz zeneszerző vígoperája 1832. május 12-én a milánói bemutatón elsöprő sikert aratott.

A mű története szerint Nemorino, az egyszerű parasztlegény szerelmes volt Adinába, a szép, gazdag földbérlőnőbe, aki azonban nem viszonozta a fiú érzelmeit. Egyszer Adina felolvasott a falusiaknak Trisztán és Izolda középkori romantikus lovagi tragédiájából. A mondának ebben a változatában Trisztán hiába volt szerelmes Izoldába, a lány rá sem hederített, amíg a bölcs varázsló szerelmi bájitalt nem adott a fiúnak, és ennek segítségével meg tudta hódítani szíve választottját. Nemorino komolyan vette ezt a legendát, és abban bízott, hogy ő is bájitalt szerez, és annak segítségével övé lehet örökre Adina. Közben katonacsapat érkezett a faluba. A parancsnokuk, Belcore káplár megpillantotta és egyből szerelmes lett a csinos földbérlőnőbe. Adott neki egy csokor virágot, és megkérte még a lány kezét is, de ő egyből nemet mondott. Nemorino ezt a visszautasítást úgy vélte, hogy a lány mégis érez valamit iránta. Új jövevény érkezett a faluba, Dulcamare, a csodadoktor. Külsején látszott, hogy nem mindennapi ember, főleg amikor kipakolta a rejtélyes üvegeit. Nemorino megszólította az öregembert, és megkérdezte tőle, hogy van-e neki szerelmi bájitala. Az orvos természetesen igent mondott, és a szegény fiú örömében odaadta az összes pénzét. De a bájital nem más volt, mint egy jó zamatú közönséges muskotálybor. A legény megitta a bájitalt, és egy pillanat alatt megváltoztatta, önbizalmat adott neki, és jókedvre derítette. Találkozott Adinával, a lány megkérdezte tőle, hogy fáj-e még a szíve. A fiú öntudatosan felelte, hogy holnapra biztos meggyógyul. A történet végén aztán egymásba szeretnek.

A magával ragadó előadás után még volt egy kis szabadidőnk, melyet a Westendben töltöttünk el. Itt az a szerencse ért, hogy találkozhattam Illés Fannival (iskolánk volt tanulójával). Rövid beszélgetés után megkértem rá, hogy szerezzen nekem Berki Krisztiántól és Hódi Pamelától névre szólóan dedikálást.

Számomra felejthetetlen volt ez a nap, mivel nagyon sok élménnyel gazdagodtam, legfőképpen, hogy megnézhettem ezt a szerelmi operát. Remélhetőleg a jövőben is lesz lehetőségünk ilyen értékes kulturális programokra eljutni.

Rózsás Veronika (11.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium