„Csakhogy az még nem a kettes terem volt, hanem a mozi régi dohányzója és büféje, amolyan közösségi tér.” A fénykép, amit nézünk, a 70-es évek elejéről való, a Széchenyi térről örökíti meg az épületet. Akkor még kétirányú volt a Kossuth utca forgalmi rendje (úgyhogy a taxi nem is áll fordítva) s az Ady mozi a fénykorát élte.

A mozi idén ötvenéves, Gaál Jánosné gazdasági és forgalmazási előadó, majd vezető negyven éve az intézmény munkatársa. A közelmúltban Farkas Ferenc szobrászművész emlékplakettjével jutalmazták munkáját. Vele beszélgettünk a régi idők zalaegerszegi mozijáról, s az elmúlt négy évtized rövid „statisztikájáról”.

„Ahány évtized, annyi igazgató, ezenkívül több tulajdonos- és névváltozás is történt. Volt Zala Megyei Moziüzemi Vállalat, Helikon Filmforgalmazó és Moziüzemi Vállalat, majd miután megszűnt a megyei funkciója, cégek alakultak. Így lett az egerszegi részleg üzemeltetője az Edison Kft. Majd a mozi a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, tavaly pedig a Keresztury Dezső ÁMK egysége lett. Mindeközben Ady Mozinak hívták, néhány évvel ezelőtt megkaptuk az Art Mozi nevet, s ezzel együtt az art mozi besorolást is.”

Ez annyit jelent, hogy többségében magyar, és „art” – azaz európai vagy egyéb külföldi rendezésű művész – filmeket kell vetíteniük, legalább napi egyet az „Ady” és egyet az „Art” teremben. Gaál Jánosné szerint ez olyan szempontból előnyös, hogy a plázamoziknak ezekre a filmekre nincs vetítési előjoguk. A kópia viszont kevés belőlük, így az ország art mozijai „verekednek” a filmekért.

A régi képeket tovább nézegetve kiderül, hogy a nagyteremnek is volt néhány korszaka: natúr fa, zöld, lila, bordó. A dizájntól és a kárpit színétől függően. Az üléshuzat alatt azonban a szék még a régi, s nem változott az előtér járóburkolata sem: híres süttői márvány, amire még most is büszkék a mozisok.

„Kezdetben csak a nagyterem volt, napi három előadással, de előfordultak délelőtti vetítések is. A kettes terem csak később alakult ki a régi büfé helyén, az alagsori, néhai 3. terem pedig először szivattyúház volt, majd amolyan KISZ-szoba lett, s csak később alakult át vetítőhellyé.”

A korabeli statisztikákat, műsorajánlókat böngészve viszont jól látszik, hogy film az volt bőven. Méghozzá három kategóriában (A, B, C). Ebből az A volt a „kiemelten forgalmazandó”, vagyis ezeket támogatta leginkább az állam (szovjet, csehszlovák, jugoszláv és NDK propagandacélú történetek), a C amolyan kommerszfilmeket jelentett. (1982-ben például a Kojak Budapesten csak „C”-t kapott, A Pogány Madonna „B”-t, a Mephisto I-II. „A”-t.) „Akadtak több ezer, vagy tízezer látogatót vonzó közönségfilmek is, igaz az iskolák, vállalatok, üzemek gondot fordítottak arra, hogy a diákok, dolgozók moziba járjanak. Ez részben a rendszerváltozás, részben pedig a videó és házimozi terjedése miatt megszűnt. Manapság már az oktatási intézményekben is van DVD-lejátszó, így a fontosabb filmeket az iskolában is be tudják mutatni a gyerekeknek. Utoljára a 90-es években, a Titanic film vetítésekor volt telt ház”.

Hogy hogyan viselték a mozi munkatársai a „hanyatlás időszakát”? Nehezen. Ahogy Gaál Jánosné meséli, régen szinte minden héten volt közönségtalálkozó; színészekkel, rendezőkkel lehetett beszélgetni, működtek filmklubok, filmhetek. Az előadások előtt már a mozi sarkánál állomásozó szotyola- és tökmagárus bódéjánál kígyózó sor állt. (Míg a nagyterem fölé ki nem került a tábla: „A nézőtéren szotyolát és tökmagot fogyasztani tilos!” Később pedig ilyen tiltólistára került az esernyő is). Manapság viszont annyira kevesen járnak moziba, hogy a hármas terem évekkel ezelőtt megszűnt, a négyórás előadást levették a műsorról, s már nem sikk páholyból sem előadást nézni. A közönség egy szűk körre redukálódott, iskolások helyett inkább óvodás csoportok járnak, de legalább mi még elmondhatjuk, hogy van saját mozink.

„Az is igaz, hogy lenne mit fejleszteni, javítani. A nagyterem felújításra szorul, s új funkcióval is bővíteni kellene, s elavultak a vetítőgépek is. De azért történtek örömteli események: pályázati pénzből megújult a kettes terem, a vizesblokk, s mozgáskorlátozottak számára is megközelíthető és használható az intézmény. Pályázni továbbra is szeretnénk, ám sok más mozi verseng az elosztható szűkös keretre, de reméljük, hogy sikerül folytatni az átalakításokat”.

Tavasszal, az ötvenéves évforduló alkalmából számos programmal készül majd az intézmény. Szeretnék felidézni a régi korok hangulatát, s ezzel kicsit visszacsalogatni a nézőket a „moziba be”. (Zala-Lap Kft., P.P.)