A mostani kiállítás – túlteljesítve a néprajzi kutatások eredményeit – minden eddiginél részletesebb képet ad a zalai faragók munkásságáról, alátámasztva mindezt korabeli fotókkal és családi dokumentumokkal. A felvonultatott használati és dísztárgyak magángyűjtők (Baki Lászlóné, Győri Endréné, Nagy Sándorné, Nagy Sándor, Dr. Radnay Endre, Török András) és hét múzeum (köztük a zalaiak) jóvoltából kerültek az MMIK-ba. A Tüttő család szétszórt és nehezen fellelhető emlékanyagának összegyűjtésében nagy segítséget nyújtott Szelestey László néprajzkutató is, akinek sikerült két olyan Tüttőt is „előásnia”, akikről még a fővárosi kutatók sem tudtak.

Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum főigazgatója szerint ebből is látszik, hogy mennyire feltáratlan még a hazai pásztorművészeti anyag. Hiszen arról sem tud mindent a szakma, ami egy adott családon belül történt. A kiállítás azonban ráirányítja a figyelmet az egész 20. századra, vagyis arra az időre, amikor a régi paraszti hagyományok felbomlottak, a tárgykultúra pedig szerte szóródott a Kárpát-medencében.

Maga Tüttő György is megvált a pásztorélettől már 1909-ben, s évtizedekre abbahagyta az alkotói munkát. Csak 1953-ban faragott legközelebb, és Szelestey szerint ezek a munkák már egy megfáradt, a helyét a világban nem találó emberről vallanak. A tárlatot végignézve az is kiderül, hogy hogyan változott a család élete, s hogy kik voltak a zalai és somogyi kortársak.

A faragott tükörkeretek, díszes borotvatokok, sótartók, gyufatartók, pipafejek és egyéb miniatűrök több, mint fél évszázadot ölelnek át. Ez azért jelentős, mert a kutatók eddig főleg csak a 19. században faragó pásztorok munkáit ismerték, vagyis a virágkort. A 20. század a népi iparművészet hanyatlásának a kora, ám Szelestey László tárlatvezetéséből kiderül, hogy ennek ellenére is remek és sokszínű a fellelhető anyag.

Mert pásztorfaragónak lenni minden korban egy révülési „lehetőség” volt, s az alkotók igazi mélységekbe jutottak. Kiváló grafikai képességüket pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a faragások díszítéséről készített felnagyított rajzok, melyek szintén a tárlat szerves részét képezik.