Ritka sikertörténetek
Dorffmaister István 1760 körül jött Magyarországra, s számos dunántúli templom és kastély freskójának alkotója. A novai klasszicizáló, késő barokk épület freskódísze vetekszik még az osztrák barokk plébániák díszítésével is. Mivel azonban a freskókat az elmúlt évszázadokban négyszer is restaurálni kellett, mára már csak néhány százaléknyi felület maradt, amit az eredeti Dorffmaister alkotások díszítenek. A felújítás és az újrafestés azonban olyan jól sikerült, hogy tényleg egy csodálatos templombelsővel találkozhatnak a hívek és a látogatók.
Megyeri Anna a zalaegerszegi Szentháromság szobor történetéről tartott előadást, mely az idők folyamán többször is „helyet változtatott”.
Magyarországon a nagy pestisjárványok után vált gyakorivá Szentháromság szobrokat állíttatni. A levéltári dokumentumokból kiderült, hogy a zalaegerszegi szobor felállításának gondolata egy csizmadia végrendeletében vetődött fel először, s létre is jött egy „Szentháromság Kép Alap”. A céhek mindig élen jártak a különféle kezdeményezésekben, adománygyűjtésekben, így 1810-ben fel is állították Zitterbarth József keszthelyi kőfaragó szobrát.
A négyzetes hasáb alaprajzú szoborcsoport Szent Péter, Szent Pál, Szent István, Szent Imre, valamint Szűz Mária szoborból áll, fent, pedig a hagyományos szentháromság ábrázolásból: Atya, Fiú, s középen galamb formájában a Szent Lélek.
A szobor a templom és a plébániahivatal közötti kertben állt, s a sétálók egyik kedvelt helye lett. A 70-es években azonban a Balatoni út kialakításával kettévágták, s megszűntették a plébániakertet, így a szobor a templom oldalára került.
2006-ban a mohával belepett szobrot restaurálták, s áthelyezték a felújított Mindszenty térre. A tér ezzel olyannyira megszépült, hogy már egy idegenforgalmi kiadvány borítóján is szerepel. (Zala-Lap Kft., P. P., Z. A.)
Tartalom megosztása: