Az értékelésből kiderül, hogy az elmúlt években a koncepcióban felvetett fesztiválvárossá válás igénye részben megvalósult, hiszen az idegenforgalmi szempontból jelentős események sora bővült. Népszerűek a Falumúzeum hagyományos rendezvényei, és egyre több látogatót vonz az Egerszeg Fesztivál és Prószafesztivál, mely az elmúlt években új helyszíneken, és megújult tartalommal várja az érdeklődőket. A programok megrendezésére szánt keretösszeg ugyanakkor szűkös, és jelentősen elmarad a kívánttól. A hagyományos város napjához kötődő rendezvényekre mindössze 15 millió forint áll rendelkezésre, ami miatt az összművészeti programsorozat sok formai és tartalmi elemet kényszerül nélkülözni.

A kulturális tervezet célul tűzte ki a városi rendezvényiroda létrehozását, melynek feladata a városi és a megyei közművelődési intézmények programjainak koordinálása, egyeztetése lenne, illetve egységes arculattal propagálná a helyi rendezvényeket. A tájékoztató szerint – bár folytak szakmai viták – az iroda nem valósult meg. Viszont a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, az Ady mozi és a megyei művelődési feladatok Keresztury ÁMK-ban való egyesítése, továbbá a színház és a bábszínház egy épületbe költözése lényegesen megkönnyíti a szervezési feladatokat, átláthatóvá téve a rendszert.

Évek óta napirenden van a városi képtár kérdése is. Az értékelés szerint azonban jelenleg nem áll rendelkezésre olyan épület, mely megfelelne a szakmai kritériumoknak. A képanyag kiválasztása, gondozása, az intézmény kialakításának, működtetésének pénzügyi igényei pedig további kérdéseket vetnek fel. A szakmai koncepció ugyan rendelkezésre áll, ám a megvalósítás a fentiek miatt majd a következő évek feladata lesz.

A zenei és színházi élettel kapcsolatban pozitívumokról számol be az anyag. Ötmillió forintból megújult a hangversenyterem orgonája, mely újabb lehetőségeket kínál. A kőszínház, bábszínház és a nyári színház pedig szinte egész évben fogadja a nézőket. 2007-ben megnyílt a Kvártélyház, mely a város kulturális életének új színfoltja, ám ennek is a kívántnál alacsonyabb a költségvetése (8 millió forint).

Összességében is elmondható, hogy a kulturális és idegenforgalmi szempontból húzóerővel rendelkező programok alulfinanszírozottak. Versenyképességük megtartása érdekében célszerű minél nagyobb szponzori kört kialakítani. Ennek érdekében decemberben megrendezésre került az I. Szponzori Est, illetve évente kiosztása kerül „A Kultúra Mecénása” díj, amikkel népszerűsíteni próbálja a város a mecenatúra fontosságát a helyi vállalkozók körében. A kulturális élet fontos szakmai kérdéseinek megvitatására megalakult a közművelődési intézményvezetők munkaközössége is.

* * *

A tervezett városi képtár szakmai koncepciójával és aktuális helyzetével kapcsolatban dr. Kostyál László művészettörténész, a VITRIN Kortárs Képző- és Iparművészeti Egyesület alelnöke lapunk kérdésére elmondta, hogy 1998 óta napirenden van a téma a városban. A koncepció elkészült, érdemi kifogás nem érte az anyagot az önkormányzat részéről, ugyanakkor még mindig nincs végleges állásfoglalás arról, hogy hol és milyen képtár valósuljon meg. A szakmai tervezetben egy olyan „művészeti múzeum” szerepel, mely kortárs és történeti anyagot egyaránt magába foglalna, főleg helyi alkotókra fókuszálva. A provincializmus elkerülése érdekében ugyanakkor mindenképpen szükség lenne valami speciális gyűjteményre is, ami egyedivé – és ezáltal országos szinten is vonzóvá – tenné az intézményt.

Nem tisztázott a „bemutatás” és „elhelyezés” kérdése sem. A kettő között óriási a különbség. Zalaegerszegen számos olyan gyűjtemény van – Németh János keramikusművész alkotásai, Gébárti Művésztelep anyaga, Frank Frigyes-gyűjtemény – melyeket a szakszerű kezelés, dokumentálás és tudományos kutatás érdekében célszerű lenne mielőbb egy intézménybe helyezni. Ezek közül van, amiből érdemes és kell állandó tárlatot létrehozni; ilyen például Németh János gyűjteménye, és van, melyeket időszaki kiállítások keretében lehetne közönség elé vinni. A rendelkezésre álló képzőművészeti anyag olyan nagy, hogy annak folyamatos bemutatására nem is lehet alkalmas helyet találni. A városban van viszont több olyan használaton kívüli épület, melyből ki lehetne alakítani a művészeti múzeumot, ám ez csak az önkormányzat segítségével megoldható.

Az alelnök üdvözölte azt az elképzelést is, mely szerint a helyőrségi klub eladása után egy helyi vállalkozó „művészetek házává” alakítaná az egykori HEMO-t, ahol képtár is helyet kapna. Mivel azonban az üzletember saját magángyűjteménnyel – és nyilván saját elképzelésekkel – rendelkezik, ez önmagában nem oldaná meg a városban meglévő gazdag képzőművészeti anyag elhelyezésének és kezelésének problémáját, viszont egy új és üde színfolttal gazdagodhatna a város kulturális élete.

A képzőművészek többsége szintén szeretné, ha megvalósulna a városi képtár, s abban állandó gyűjtemények és időszaki tárlatok egyaránt helyet kapnának. Fischer György Munkácsy-díjas szobrászművész a képtár koncepciójával kapcsolatban elmondta, hogy vannak az anyagnak olyan elemei, amik gyorsabban megvalósíthatóak – ilyen Németh János alkotásainak elhelyezése és bemutatása – és vannak olyan részek, amikkel fokozatosan bővülhetne a képtár. Szerinte mindenekelőtt egy interaktív, „élő” közösségi és művészeti teret kellene kialakítani. Ezt aztán olyan technikai elemekkel lehetne felszerelni és installálni, ami nemcsak a szűken vett szakmát, hanem a közönséget is folyamatosan bevonzza a térbe. (Zala-Lap Kft., P.P.)