Beléptem a házba, ő az emeleten volt. Az ablaknál állt és figyelte az utcát. Hiába szóltam, meg sem fordult… Halkan, szinte rezzenéstelenül kezdett mesélni:

– Emlékszel, amikor először találkoztunk még apró kisfiú voltál? Féltél mindenkitől és bizonytalan voltál. Aztán ahogy múltak az évek, egyre mélyebb és szorosabb barátság alakult ki közöttünk. Közelebb léptem, Ő megfordult, és abban a pillanatban láttam a szemeiből, hogy Ő is örül a találkozásnak. Sokat beszélgettünk, emlékeztünk a régi dolgokra, nevettünk, közben észre sem vettük, hogy elszállt az idő. Búcsúzáskor csak annyit szólt: – Vigyázz magadra!

Egy hét múlva jött a távirat a dadus meghalt.

Még most is emlékszem az első találkozásunkra. Bemutatkozott nekem. Lilinek hívták, és éppen 40 éves volt. Azóta eltelt 40 év, és most én vagyok 40 éves. Szomorúan, de sok-sok kedves emlékkel a szívemben gondolok egykori dadusomra, Lilire. Közben az ajtóból benéz egy kócos kisfiú és így szól: – Apa, apa megjött az új dadus.

Nagy Kristóf (11.A osztály)
Zalaegerszegi Szakképzési Centrum Ganz Ábrahám Szakközépiskolája