Magyartanárom több verset is javasolt, közülük Reményik Sándor Csendes csodák című költeménye tetszett legjobban, így ezt választottam.

Mariann nénivel megbeszéltük a sorok jelentését, és sokat gyakoroltuk a szép kiejtést, a hangsúlyozást.

Már többször szavaltam nagyobb közönség előtt, mégis nagyon izgultam, mikor eljött a verseny napja. Elvittük a suliból az 5.-es versmondót, Bálintot is.

Az ünnepélyes megnyitó után az 5. és 6. évfolyamosok külön terembe vonultak. Tizennyolcan voltunk, és a húzott sorszám szerint mindenki előadta a zsűri előtt a megtanult versét vagy meséjét.

Voltak, akik nagyon hosszú művet választottak, de szerintem nem az a lényeg, hanem hogy mennyire éljük bele magunkat. Éreztem, hogy két helyen nem sikerült úgy hangsúlyoznom, ahogy megbeszéltük, de azért szépen elmondtam.

Bár nem értem el helyezést, de jövőre újból eljövök, mert örömmel készültem rá, és közben is nagyon jól éreztem magam. Nagyon örültem az emléklapnak és az ajándékba kapott pillangónak is.

A megtanult vers is ajándék, ami örökké az enyém marad:     

„Ne várj nagy dolgot életedbe,                                  
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák…”
Szép, ugye?

Vörös Cintia
6.a
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola