Dr. Tóth Zoltán
Dr. Tóth Zoltán 1948-ban született Pécsett.
Orvosi diplomáját 1973-ban a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte, ezután a Zala Megyei Kórház Patológiai Osztályán helyezkedett el.
Patológia szakvizsgáját 1976-ban abszolválta.
1989-től a Zala Megyei Kórház Patológiai Osztályának főorvosává, 2005-től osztályvezető főorvosává nevezték ki.
A tudományos munkában aktívan vesz részt, több magyar és angol nyelvű szakmai publikáció, kutatás fűződik a nevéhez.
A Patológiai Osztályon a ’90-es években tagja volt annak a munkacsoportnak, amely a Bécsi Virológiai Központ vezetésével szerepet játszott a kullancscsípés elleni oltóanyag tesztelésében és kifejlesztésében.
A tanulást fontosnak tartva, 2003-ban cytopathológia szakvizsgát tett.
2005-től rendszeresen bemutatja az osztály munkáját a Pécsi Tudományegyetem Immunhisztokémiai Továbbképző Tanfolyamán, amelynek állandó előadója.
Kiemelkedő orvosi munkássága a Zala Megyei Kórház Patológiai Osztályához köti, ahol már több, mint 4 évtizede dolgozik, mint általános patológus.
Kedvenc szakterülete a vérképzőszervi betegségekkel foglalkozó tudományág.
Érdemei elismeréseként Dr. Tóth Zoltán osztályvezető főorvos 2015-ben Zalaegerszegért díjat kapott.
Képgaléria:
Videógaléria:
Tóth János
A Zalaegerszegen található Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum a világ más részein, szakmai körökben előkelő helyen jegyzett intézmény.
Vezetője 2020-ig Tóth János volt, aki a műszaki tudománytörténet berkeiben kiváló kutatóként, tudósként, intézetvezetőként közismert ember.
Tudományos témájú cikkeinek, közleményeinek száma mintegy 120, tudományos tárgyú előadásai száma 130, és a könyvek száma, amelyekben szerzőként, lektorként közreműködött a harmincat is meghaladja. 2014-ben jelent meg 50. számozott kiadványuk, Dr. Izsó István: A magyar bányászat kronológiája, 1000-2000.
Tóth János Erdélyből áttelepült család gyermekeként 1948-ban született Pusztaszentlászlón. Középiskolai tanulmányait Esztergomban, az ottani ferences gimnáziumban kezdte meg és a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban fejezte be. Gépészmérnöki tanulmányainak befejezése után – 1969-től – a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál műszaki tervezési és szabványosítási feladatokat látott el.
1975-ben került az 1969-ben megalapított Magyar Olajipari Múzeumba (MOIM), ahol 1985-től igazgatóként dolgozik. Olajipari és múzeumi tevékenysége során volt alkalma megismerni az energiaipart és a hazai, illetve európai műszaki múzeumokat.
Az Országos Múzeumi Tanács tagjaként, múzeumi szakfelügyelőként, a Regionális Közkincs Bizottság tagjaként is tevékenykedik.
Elkötelezett kulturális örökségünk védelmében. Vezetője az OMBKE történeti bizottságának és tagja a Közép-európai Ipari Örökség – nemzetközi – Egyesület elnökségének.
Emellett még több iparági, múzeumi és tudományos szakmai szervezetnek volt, vagy jelenleg is tagja, tisztségviselője: Kulturális Szövetség, Pulszky Társaság, Magyar Múzeumi Történész Társulat, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Magyarhoni Földtani Társulat, VEAB, PAB, MAB, Európai Ipari Örökség Útja Egyesület, Közép-európai Vaskultúra Útja Egyesület, MUT (Közép-európai Technikai Múzeumok Egyesülete), EMT (Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság).
Ezenkívül, néhány más civil szervezet, alapítvány tagjaként segítette, segíti a magyar és egyetemes – ipari – kulturális örökségvédelemi tevékenységet.
Foglalkozik a bányászat, kohászat és öntészet múltjával, jelenével.
A Magyar Olaj-és Gázipari Múzeum irányításával működtet egy 220 km-es olajipari kultúrutat Horvátország-Szlovénia-Magyarország határ menti területén „Olajipari emlékhelyek Zala-Mura térségben” címmel. Részt vesznek az európai vaskultúra útja hazai és kelet-európai bővítésében.
Eredményesen együttműködnek több európai, olajipari, bányászati és műszaki múzeummal. Részt vesznek az Energiamúzeumok Nemzetközi Fóruma munkájában.
Jelentős szerepe van abban, hogy hazánkban a MOGIM rendelkezik a legjelentősebb Szent Borbála gyűjteménnyel (képzőművészeti alkotások, szakirodalom).
Tevékeny közreműködésével a MOGIM 2003-ban Kapnikbányán a helyi és nagybányai szakemberekkel, valamint az OMBKE-vel, a Miskolci Egyetemmel együttműködve elkészítette Born Ignác és Papp Simon emléktábláját.
Irányításával a MOGIM jelentős ipartörténeti múzeummá növekedett, tevékenysége így már nem csak az olajipar, hanem a gázipar, valamint a vízbányászat, a geotermikus energiák kutatástörténetére is kiterjed.
Technikai gyűjteményeiben megtalálható érdekességek, többek között öntöttvas kályhák, világítási, tűzvédelmi eszközök, korabeli rádiókészülékek vagy az állandó vasútmodell kiállítás is.
Természetesen az olajiparhoz kapcsolódó gyűjtemény nemcsak hazai, hanem nemzetközileg is egyedülálló emlékanyag a hazai kőolajipar múltjáról és közelmúltjáról. 2013-ban megnyílt ásványtárlata is.
Tóth János igazgatóként törekedett a múzeum szakterületein dolgozó, sokszor világhírű kutatók, tudósok tudományos munkásságának dokumentált gyűjtésére, illetve az említettek arcmásainak neves képzőművészek általi megjelenítésére. A szoborparkban közel 20 tudós mellszobra látható, amelyek felavatására általában kiállítás és tudományos emlékülés keretében kerül sor.
A múzeum széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, és például a Kántás szobor avatásán a Leoben-i Bányászati Egyetem munkatársai, professzorai vettek részt.
A MOGIM 2011-ben nyitott a legfiatalabb generáció felé is, részben a vasútmodell kiállítás megnyitásával, másrészt egy színvonalas játszótér kialakításával várja legfiatalabb látogatókat is. Emellett gyarapította közlekedés történeti, illetve olajipari gyűjteményét.
Zalai Közgyűjteményi Napok keretében évente tartanak tudományos előadásokat, szakmai ismertetőket.
Zalaegerszeg – az elmúlt években sok esetben nehéz viszonyok között működő – sikeres és gyarapodó múzeuma az egyébként alapítványi formában fenntartott és működtetett Magyar Olajipari Múzeum 2013-ban nevet változtatott és Magyar Olaj- és Gázipari Múzeumként működik tovább.
A Lakitelki Népfőiskolai Alapítvány Elnöke és a Magyar Országgyűlés Alelnöke, Lezsák Sándor javaslatára és a megnyitón való személyes közreműködésével 2013 őszén – a Lakiteleki Népfőiskolával együttműködve – elindították a Papp Simon Népfőiskola Tagozatot.
Számos hazai- és külföldi előadó tartott már ennek keretében nagy érdeklődést kiváltó előadást Zalaegerszegen.
Tovább folytatják a „Külföldön élő magyarok” előadássorozatot is, melyben egy-egy geológus, olajmérnök, orvos és más szakember mondja el élettörténetét, munkásságát.
Ennek az intézménynek egykori irányítójaként, tudományos kutatójaként, kultúrtörténészként, a zalai ipartörténet feltárójaként, publikálójaként, képzőművészeti mecénásaként Tóth János 2015-ben kiérdemelte a Zalaegerszegért díjat.
Képgaléria:
Videógaléria:
Szabó Vilmos
Szabó Vilmos evangélikus lelkész a Komárom megyei Bokodról, földműves családból származik.
Az evangélikus hit, a gyülekezethez való kötődés, az elfogadás szellemisége már gyermekkorának éveit meghatározta. Viszonylag korán, 10-12 évesen már eldöntötte, hogy mások segítésének szenteli életét.
Általános iskolát szülőfalujában végezte, majd a család döntésére Tatára, a Jávorka Sándor Mezőgazdasági Technikumba került. Nagyszerű tanárainak emlékét mai napig szívesen idézi fel.
Kiváló tanulmányi eredményének köszönhetően 1971-ben az Evangélikus Teológiai Akadémián tanult tovább. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Piri Zsuzsannával, akivel már az első évben egymásra találtak és a lelki szolgálat különféle állomásait együtt járták végig. Segítő munkájukat Galgagután és Balassagyarmaton segédlelkészként kezdték.
A lelkészképesítő vizsga letétele után Tabon az első „bázis” gyülekezet megszervezését kapták feladatul. Tíz itt eltöltött szolgálati év után a Kiskőrösi Evangélikus Egyházközségben folytatták pásztori tevékenységüket.
Az egyházi elnökség az 1999-ben újonnan épült révfülöpi Oktatási Központ igazgatójának nevezte ki Szabó Vilmost, amelyet két évig irányított.
A zalaegerszegi evangélikus gyülekezet 2001-ben választotta lelkészéül, felesége pedig a közeli Pusztaszentlászló lelkipásztora lett.
Szabó Vilmos Zalaegerszegen töltött 14 éve alatt a helyi gyülekezet vallásos élete színesedett, az általuk használt épület és annak környéke is megújult.
A várossal jó kapcsolatot alakítottak ki, számos világi eseményen vettek részt.
Bár a zalaegerszegi közösség gyökértelennek számít, hiszen nincsenek ősi evangélikus családok, mára már közel 1000 tag tartozik a gyülekezetbe.
A hívek lelki gyarapodásának, hitbéli erősödésének támogatása, az egyházkerületbe tartozó gyermekek és fiatalok oktatása, a lelkigondozás az elhivatott lelkész feladatai közé tartozik. Szabó Vilmos mindezek mellett egy olyan erős, összetartó közösséget hozott létre Zalaegerszegen, amely a mindennapi vallásgyakorlaton, az istentiszteleteken túl számos egyéb alkalmat keres és teremt egymás segítésére, helyi hagyományaik ápolására.
Mindezen érdemek elismeréséül 2015-ben Zalaegerszegért díjjal jutalmazta a városvezetés.
Képgaléria:
Videógaléria:
Pintér László
Pintér László 1962-ben érettségizett Körmenden.
Középiskolásként még erdőmérnök szeretett volna lenni, de matematika tanára tanácsára végül a pedagógusi pályát választotta.
Az eredményes, sikerekkel tarkított évek bizonyítják, hogy jól döntött.
A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Ezután a vasvári gimnáziumban kezdett dolgozni.
1971-ben a Ganz Ábrahám Szakközépiskolában kapott állást, ahol 2006 szeptemberéig dolgozott, majd 35 év tanítás után nyugdíjba vonult.
Az eltelt esztendők alatt rengeteg diákkal dolgozott, és mintegy 12–13 osztály osztályfőnöki feladatait is ellátta.
2006-ban Aranykatedra emlékplakettet kapott, mely óriási elismerésnek számít, az arra érdemes nyugdíjba vonuló pedagógusnak ítéli oda az oktatási és kulturális miniszter.
Az iskolában végzett munka mellett a megyében éveken keresztül aktívan kivette részét a megyei matematikaversenyek lebonyolításában.
A tanári munka roppant nehéz mesterség. A fiatal, pályakezdő kollégáknak mindig azt tanácsolta, hogy csak akkor lesz örömük az oktatásban, ha szorosan kötődnek a gyerekekhez, és szeretik a saját tantárgyukat. Ő is így tett, hisz a matematikát a fiatalok többsége nem kedveli, ezért mindig sikerélmény volt számára, ha tanítványai szépen szerepeltek az érettségin, vagy éppen jól megírtak egy dolgozatot.
Nyugdíjas pedagógusként pillanatnyilag sem unatkozik, rengeteg időt tölt az unokáival.
Gyakran jár kirándulni, melyhez kiváló kellék az iskola matematika-fizika munkaközösségétől ajándékba kapott távcső és hátizsák. Természetjáró emberként imád gombászni is.
A matematikától sem szakadt el, több középiskolásnak, főiskolásnak próbál meg útmutatást adni a matematika útvesztőiben.
Pintér László tanári pályája alatt több száz diák mélyült el keze alatt a matematika, valamint a fizika rejtelmeiben.
Több évtizedes pedagógusi munkája, több generáció oktatásáért-nevelésért végzett áldozatos tevékenysége elismeréseként érdemes volt 2015-ben a Zalaegerszegért díjra.
Képgaléria:
Videógaléria:
Pesti Lászlóné
Pesti Lászlóné általános iskolai tanulmányait Söjtörön végezte, majd a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, s 8 éven át a zalaegerszegi Zeneiskolában is tanult.
A pedagógusi pálya iránti érdeklődése, vonzódása ekkor alakult ki, felvették a pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakára. Családi okok miatt – idős szüleit gondozta -, levelezőn folytatta tanulmányait, s a szülőfalujához közeli Pusztamagyaródon kezdett el tanítani.
Egy frissen végzett középiskolás, levelezőn tanuló főiskolás számára komoly kihívást, próbatételt jelentett a többféle tantárgy tanítása, szakkörök vezetése, a vöröskeresztes, szakszervezetis és csapatvezetői munka.
Időközben férjhez ment, gyermeke született, ezért egy rövid ideig megszakította a pécsi tanulmányait, 1975-ben aztán a szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtár-magyar szakán újra kezdte a tanulást, és 1979-ben főiskolai diplomát kapott.
Ezt követően még 2 évig oktatta, nevelte a pusztamagyaródi gyerekeket, majd 1981-ben családjával együtt Zalaegerszegre költözött.
Az új otthon új munkahelyet is jelentett. A bővülő, épülő kertvárosi lakótelep szívében működő Népköztársaság úti Általános Iskolában tanított.
Pedagógusi pályafutásának legnagyobb részét a könyvtárban, vagyis a „tudás szentélyében” töltötte. Ezen éveken át még csak egy kicsi terem volt, de a könyvek, kiadványok száma egyre gyarapodott, s a könyvtárt a kolléganő segítségével sikerült méltó helyre költöztetni.
A tanulók mellett segítette a különböző végzettségű, érdeklődésű tanítókat, tanárokat is a kutatómunkájukban, biztosította számukra az érdeklődésüknek megfelelő hátteret, s tartott igényes könyvtári órákat.
Általános és középiskolai tanulmányai óta vonzódott a művészetek – dráma, színjátszás, versmondás, képzőművészetek – iránt. Könyvtárosi feladatai mellett először a diákok egy szűkebb, majd egyre nagyobb körét nyerte meg személyes varázsával, kisugárzásával a számára oly kedves irodalomnak.
A tananyag átadásán kívül a szép magyar beszédre, a kifejező előadásmódra, a magabiztos fellépésre, az érzelmek megjelenítésére serkentette tanítványait. Kollégái segítségével egyre több tehetséget fedezett és karolt fel.
Az iskolai könyvtár a „Szép magyar beszéd” városi vetélkedőinek otthonává vált, ahova évről évre érkeztek diákok a megmérettetésekre.
Vers- és mesemondások alkalmával alsósoknak és felsősöknek egyaránt lehetőséget biztosított anyanyelvünk ápolására. Kisugárzása hatott pedagógus kollégáira, s a fogékony tanulókra.
Az irodalom szeretete a művészetek egy másik ágával is szoros kapcsolatot jelentett: intézményünk tanulóinak éveken át színjátszó szakkört szervezett, ahol a felsős diákok olyan tudásra tettek szert, amit helyi és városi ünnepélyeken is megcsodálhattak a felnőttek. Az Eötvös iskola jó hírét e fellépések is öregbítették.
Sok-sok tanítványa emlékezik hálával erre az időszakra. Színész, riporter, jogász, mérnök, pedagógus, közgazdász, s még számtalan más szakma képviselője állítja, hogy a jó fellépéshez ezen évek is hozzájárultak.
Könyvtárosi feladatai mellett 1984-től több közösségnek volt osztályfőnöke. Tanítványai megtapasztalhatták, érezhették, hogy osztályfőnökük értük van.
Karizmatikus személyisége, határozott fellépése, világos értékrendje, bölcsessége, empatikus képessége s jó szíve segített abban, hogy minden osztálya remek közösséggé vált. Vele szót értettek a különböző képességű, hátterű, viselkedési kultúrájú diákok és szülők is. Hozzá bátran fordulhattak gondjaikkal, bánatukkal, örömükkel.
Művészi vénája a műsorok rendezésében mutatkozott meg a legjobban. Évtizedeken át az iskolai ünnepélyek, legyen az tanévnyitó, tanévzáró, ballagás, emlékezetes évfordulók, nemzeti ünnepek, megemlékezések felelős gazdája, segítője, támogatója volt.
A magyar hagyományok tisztelete, a nemzeti jelképek használata, a jó szokások kialakítása mellett sok új ötlettel újította meg a rendezvényeket. Mintát mutatott diáknak, szülőnek, kollégának egyaránt.
2009-ben a Csány László szobránál március 15-én bemutatott Szabadság, szerelem című műsor után az iskola nevelőtestülete „Zalaegerszegért” Díjat kapott.
Érdemei elismeréseként 2015-ben Pesti Lászlóné, maga is Zalaegerszegért díjat kapott.
Képgaléria:
Videógaléria:
Kovács József
Kovács József 1967-ben középiskolai testnevelő tanárként végzett a Magyar Testnevelési Főiskolán.
1967. augusztus 16-tól 1974. augusztus 15-ig Keszthelyen a Szendrey Júlia Általános Iskolában tanított, majd 1974. augusztus 16-án határozott idejű kinevezést kapott a zalaegerszegi Kilián György Általános Iskolában, mely egy év múlva határozatlan idejűvé módosult.
1967. március 18-ig, nyugdíjba vonulásáig ugyanott – Kilián György, a név változása után Liszt Ferenc, majd Kertvárosi Általános Iskolában – dolgozott.
Zalaegerszegre kerülésekor kezdte meg munkáját Zalaegerszeg röplabda utánpótlásának nevelésében. Elsőként több játékost is magával csábított Keszthelyről illetve integrálta az itteni játékosokat.
Munkája azóta is tart Zalaegerszeg röplabda utánpótlásának nevelésében tehát több mint 40 éve a zalaegerszegi röplabda utánpótlás motorja.
Neki köszönhetünk megszámolhatatlan utánpótlás válogatottat, akik közül később felnőtt válogatott vagy akár BL játékosok is kikerültek. Ezzel is öregbítve Zalaegerszeg hírnevét az országban és a világban.
Mindemellett folyamatosan részt vett csapataival – volt, hogy korosztályonként többel is – regionális, országos és nemzetközi versenyeken vagy zalaegerszegi vagy az iskola színeiben.
Szerencsére még mindig aktív és a következő generációkat neveli fel, akikből talán a jövő híres zalaegerszegi játékosai válhatnak.
Mindezen ismérvek alapján, valamint sportszakmai teljesítménye elismeréseként Kovács József méltán kapta meg 2015-ben a Zalaegerszegért díjat.
Képgaléria:
Videógaléria:
Kiss Bódog Zoltán
Kiss Bódog Zoltán 1943. december 17-én Szombathelyen született.
Középfokú tanulmányait a pápai Türr István Gimnáziumban folytatta.
A Keszthelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban kiváló eredménnyel növényvédő üzemmérnökként végzett.
Szakmai ismereteit a Budapesti Kertészeti Egyetemen, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen bővítette, ahol általános kertészmérnöki és vállalat-gazdálkodás szakmérnöki diplomát szerzett.
Először a Baki Állami Tangazdaságban helyezkedett el üzemmérnökként, majd a Zala Megyei Növényvédő Állomás felügyelője és laborvezetője volt.
Később az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Zala Megyei Kirendeltségen kertészeti felügyelőként, majd kirendeltség vezetőként dolgozott.
1991-től 2002-ig a Zala Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője volt.
A rendszerváltás elkötelezett híveként, szaktudása, több évtizedes vezetői gyakorlata, a lakosság széleskörű támogatása, elismertsége révén a 2002-es önkormányzati választáson a Zala Megyei közgyűlés elnökévé választották, amelynek 2010-ig volt a tagja.
Számos teendője mellett a Nyugat-Dunántúli Regionális Területfejlesztési Tanács, a West-Panon EU Régió, az Alpok-Adria EU Közösség, a Szlovén-Magyar Határmenti Régió, a Magyar-Horvát Határmenti Régió irányítását, koordinálását is ellátta, továbbá tagja volt a Balaton Fejlesztési Tanácsnak is.
Munkásságához több jelentős kezdeményezés, közlekedési, intézményi fejlesztés kötődik, többek között az M-9-es közútfejlesztési projekt, az ISPA hulladékgazdálkodási program, valamint a kórházak modernizálása.
Jelenleg is több társadalmi szervezet munkájának aktív részese, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Zala megyei elnökeként – édesapja meghurcolása miatt személyes indíttatásból is – szívén viseli a politikai foglyok, elítéltek, kitelepítettek emlékének ápolását.
A Magyarok Világszövetségének elhivatott tagjaként részt vesz a magyarság közös értekeinek megőrzésében, védelmében, míg a Somogy-Zala Evangélikus Egyházmegye világi jegyzőjeként a keresztény értékeket elismertetését képviseli.
Mindezek alapján Kiss Bódog Zoltán méltán kaphatta meg 2015-ben a Zalaegerszegért díjat.
Életműve és elhivatott munkája elismerésként pedig 2022-ben Magyar Ezüst Érdemkereszt állami kitüntetést kapott.
Képgaléria:
Videógaléria:
Budai Mihály
Buday Mihály 1953-ban született a vajdasági Törökbecsén.
A tanárképző főiskolát Becskereken fejezte be. 1975-ben Zentára költözött és a nyolcvanas évek elején kapcsolódott be a Zentai Képzőművészeti Csoport munkájába.
Alapító tagja a zentai ART-90 festőcsoportnak.
1991 óta részt vesz a magyarországi alkotótáborok munkájában is.
A tragikus balkáni események következtében 1994-ben költözött Magyarországra, családjával Zalaszentgyörgyön talált új otthonra, de munkája, hivatása elsősorban a megyeszékhelyhez kötötte.
A Móricz Galéria művészeti vezetőjeként sok éven keresztül szervezett kiállításokat zalaegerszegi és külföldi művészeknek.
1994 és 2013 között az Ady Endre Művészeti Általános Iskola és Gimnázium tanáraként több fiatal tehetséget indított el a képzőművészeti pályán.
2013 és 2016 között a zalalövői általános iskolában tanított.
2009-ben a Duna Televízió Törékeny buborék címmel portréfilmet készített róla.
Buday Mihály évtizedek óta meghatározó alakja a város kulturális életének, amelyben alkotóként, tanárként és szervezőként is részt vett és részt vesz.
Eötvös utcai galériája egyike volt Zalaegerszeg művészeti zarándokhelyeinek.
Művészi pályáját jellemzi, hogy számos önálló kiállítása nyílt már Magyarország-szerte, természetesen Zalaegerszegen is, valamint Németországban, az USA-ban, Romániában, de képei eljutottak Svédországba, Kanadába, Ausztriába és Horvátországba is.
Alkotói tevékenységében a szürrealizmus, a hiperrealizmus, a szimbolizmus, valamint a szecesszió elemei ötvöződnek, létrehozva egy új egységet és minőséget.
Szervezőként hosszú évek óta munkálkodik azon, hogy a hazai és a határon túli művészek között hidakat teremtsen. Erről tanúskodik a 2006 óta megrendezett Zalaszentgyörgyi Nemzetközi Művésztelep.
A horvátországi Vodicén magyar alkotóknak szervez művésztábort, de több más alkotótábornak is alapító tagja és állandó meghívottja.
Az egerszegi Buday Art Galériában saját művei bemutatásán túl több alkalommal szervezett kiállításokat zalai és külföldi művészeknek, de rendezett irodalmi és zenés esteket, fotókiállítást is.
Az Egerszeg Fesztivál keretében több éven keresztül volt szervezője és résztvevője az „Egerszegi Montmartre – Festők utcája” című rendezvénynek.
Tagja a Stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesületnek, a zalaegerszegi Vitrin Képző- és Iparművészeti Egyesületnek, ezenfelül a Magyarucca Összművészeti Egyesület pedig tiszteletbeli elnökévé választotta.
Buday Mihály értékes és megbecsült tagja a zalaegerszegi közösségnek, művészeti alkotó munkájával pedig gazdagítja a város kulturális értékeit, valamint öregbíti annak jó hírét, ezt a tevékenységét ismerték el 2015-ben Zalaegerszegért díjjal.
A zalaegerszegi Göcseji Múzeum egykori múzeológus igazgatója, Kostyál László így jellemezte a művészt: „Buday Mihály képeinek sejtelmes hangulatát a meghatározhatatlan forrásból villódzó, a füstszerű gomolygást izgalmassá tévő színes fények fokozzák, melyek közül, mintegy a tudatalatti szférából bukkannak elő az egyes képi szereplők, helyszínek, illetve tárgyak. Egyes részletek álomszerű természetességgel folytatódnak további tér- és idősíkok lenyomataival, másokra csak hosszasabb szemlélődés után figyelünk fel. A képi szereplők csak ritkán vesznek részt közös cselekményben, egymásmellettiségük inkább gondolati, illetve látszólagos. Arckifejezésük nem tükröz érzelmeket, alapvetően befelé fordulást sugall, amit olykor behunyt szemük is kihangsúlyoz. Alakjuk, személyük önmagában bír szimbolikus jelentéssel. A képek tartalmi rétegeit gyakran jelképes tárgyak (pl. oszlop, toll) vagy motívumok (pl. repülő madarak, írástöredék) árnyalják. Annak dacára, hogy gyakran szándékosan összekeveri vagy egymásba folyatja őket, Buday egyik fő művészi törekvése az egyes idő-dimenziók egymásutániságának, illetve az idő múlásának adekvát művészi megfogalmazása. Különös, szürreális világ az övé, amelyben a legtöbb szemlélő valahogy mégis otthonosan érzi magát, hiszen úgy érezheti, saját gondolatvilága képi kivetülésével szembesül.”
Egyéni kiállítások (válogatás):
1990 – Szabadka, Baja, Művelődési Központ
1994 – Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház, Bagod faluház, Heiligenstadt Városháza
1996 – Budapest, Balogh János Kiállítóterem, Letenye Fáklya Művelődési Központ
1997 – Zalaegerszeg Móricz Galéria, Budapest Sissi Galéria, Keszthely Goldmark Károly Művelődési Központ
1999 – Zalaegerszeg Göcseji Múzeum, Szekszárd MC Galéria
2000 – Zalaegerszeg Móricz Galéria
2001 – Zalaszentgyörgy, Kultúrház
2004 – Nagykanizsa, Petró-galéria
2005 – Marosvásárhely (RO), Unitárius gyülekezeti terem (ifj. Buday Mihállyal)
2006 – Kaposvár Volksbank Galéria, Zalalövő Salla Művelődési Központ (Farkas Ferenccel és Pezzetta Umbertóval)
2007 – Debrecen Havrics Galéria
2008 – Hévíz Aquamarin Galéria
2010 – Körmend Kulturális Központ, Hernád Művelődési Központ
2011 – Hévíz Magyar Csárda Galéria
2012 – Baja Belvárosi Bemutatóterem, Szombathely Fény-Arany Galéria
2013 – Zalaegerszeg Hevesi Sándor Színház, Császártöltés Közösségi Ház, Budapest Maconkai Galéria
2014 – Zalalövő Salla Művelődési Központ, Budapest Unio Gallery, Nemesnádudvar Művelődési Központ
2015 – Egervár Várkastély pincegalériája (Farkas Ferenccel), Keszthely Balaton Színház, Hévíz Gróf Festetics György Művelődési Központ és Könyvtár (állandó kiállítás)
2016 – Zalaszentgyörgy Porta Tájház (állandó kiállítás), Bugyi Besenyei György Művelődési Központ, Egervár Várkastély
2017 – Újhartyán Faluház, Pécs, Zarándista Galéria, Marosszentgyörgy (RO) Egyházi Közösségi Ház, Csákánydoroszló Kultúrház
2018 – Marosszentgyörgy (RO) Kultúrház, Kunpeszér Művelődési Központ, Pázmánd 7 forrás Művelődési Ház, Tófej Közösségi Ház
2020 – Zalaegerszeg Városi Rendőrkapitányság
Művei közgyűjteményekben: Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
Képgaléria:
Videógaléria:
Zalaegerszegi Városi Vegyeskar Egyesület
Zalaegerszegen 1957 szeptemberében a pedagógusok szervezésével alakult meg a „Pedagógusok Művészegyüttese”.
A Művészegyüttesbe beletartozott a kórus, a tánckar és a szimfonikus zenekar is.
1960-ban a művészeti együttesek külön váltak, a kórus Pedagógus kórus névvel önálló lett.
Az 1960-as években a pedagógusok mellett már egyéb foglalkozást űzők és középiskolások is énekeltek a kórusban.
A kórus ekkoriban népdalokat, népdal-feldolgozásokat, magyar szerzők, úgy mint Kodály, Bartók, Karai, Bárdos kórusműveit, felkérésre pedig helyi zeneszerzők úgy mint Vannay, Tótmátyás műveit énekelte.
Felléptek a város által rendezett ünnepségeken, illetve „tájoltak” a megye falvaiban is, valamint dalos-találkozókon vettek részt.
A Magyar Rádióban először 1966-ban volt felvétele a kórusnak, első koncert-útra pedig 1965-ben utaztak Jugoszláviába.
Évente több önálló hangversenyt adnak, hagyomány a kórus életében a karácsonyi és évadzáró koncert, melyek minden évben jelentős eseménynek számítanak a koncertlátogatók számára. Rendszeres résztvevői kórustalálkozóknak, egyre gyakrabban kérik fel a kórust jótékonysági koncerteken, különféle rendezvényeken való közreműködésre és rendszeresen megszólalnak Zalaegerszeg ünnepi műsorain is.
A Zalaegerszegi Vegyeskar a ’60-as évektől rendszeresen szerepel külföldön. Fesztiválok meghívott szereplői voltak Jugoszláviában, Finnországban, Ausztriában, Olaszországban is.
Partnerkapcsolataik révén turnéztak már Izraelben, Portugáliában és Németországban, továbbá Erdélyben és Kárpátalján is koncertsorozat keretében több alkalommal is előadták egyházi és világi művekből álló repertoárjukat az érdeklődő közönség előtt.
1993-ban jelent meg az első CD-jük és hangkazettájuk, 2000-ben pedig a második CD-jük, ezt követően 2007‑ben, az 50. jubileumra egy dupla DVD-t készítettek, mely koncertjeiket és utazásaikat bemutató filmrészletek segítségével idézi vissza a kórus „életét”.
Szintén 2007-ben – hagyományteremtő céllal – megrendezték az I. Nyugat-Dunántúli Kórusfesztivált, melyre Dunántúl különböző városainak amatőr vegyeskarait hívták meg. Sajnos, anyagi erőforrások hiányában a kétévente tervezett fesztivált csak néhány alkalommal sikerült megszervezni, pedig a közönség mindig hálásan fogadta az énekesek produkcióit.
A Vegyeskar szívesen ad elő nagy oratórikus műveket is, mint például Mozart vagy Faure: Requiem-jét, énekelték már Rossini: Stabat Materét, Mozart: Koronázási miséjét, Haydn: Teremtés című oratóriumát, Orff: Carmina Burana című művét, Ramirez: Kreol miséjét és Händel: Messiását is.
Az együttes művészeti vezetői Pungor Antal, Dömötör Ilona, Farkasné Perlaki Edit, Hajdu Sándor voltak, 2003 őszétől pedig a kórus művészeti munkáját Kovács Kata irányítja.
A kórus érdemei között említendő, hogy 1989-ben Hangversenykórus, 1998-ban Hangversenykórus cum laude, továbbá 2006-ban pedig újra Hangversenykórus minősítést kapott.
A kórus 2017-ben ünnepelte a 60. évfordulóját, amely alkalomból ismét jubileumi koncertet szervezett – a régi kórustagokkal és karnagyokkal közösen – a zeneszerető zalaegerszegieknek.
A kórus zenei-közéletben betöltött szerepe méltóvá tette 60. jubileuma alkalmából a Zalaegerszegrért díjra.
Képgaléria:
Videógaléria:
Dr. Zajzon Géza
Dr. Zajzon Géza 1938. január 22-én született Szegeden.
1961-ben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, majd 1970-ben a Vasbetonépítési Szakmérnöki Egyetemen szerzett diplomát, utóbbin szerezte a doktori címét is.
Zalaegerszeg város kedvezőtlen vasúti pozíciója közismert volt, amely már az elmúlt évszázadtól kezdve hosszú időn át tartó hibás döntések következménye. A Rédics-Lendva, a Bajánsenye-Zalalövő és a Zalaszentgrót-Balatonszentgyörgy pályaszakasz megszüntetése végképp megpecsételte a térség vasúti helyzetét.
Az 1990-es évek elején lehetséges, soha vissza nem térő kitörési pontot az európai érdekű és finanszírozású „V. számú vasúti közlekedési folyosó (akár Madrid-Moszkva között) részeként a magyar-szlovén kapcsolat Zalaegerszeg felé történő megvalósítása jelenthetett. Ez eredményezhette Zalaegerszeg város fővonali pozícióját és az országos és nemzetközi vasúti hálózatba való bekapcsolását.
A megvalósíthatósági tanulmány készítését a Sir Alexander GIBB & Partners UK. cég nyerte el, bevonva a magyar MÁV Tervező Intézetet és a szlovén Zeleznice Project Intézetet. A döntés tárgya volt, hogy melyik irányban épüljön ki a szlovén-magyar vasúti összeköttetés Zalalövőtől terjedő szakasza: Körmend-Szombathely) vagy Zalaegerszeg felé.
Zajzon Géza mérnök úr a Sir Alexander GIBB & Partners cég magyarországi leányvállalatának, a GIBB Tanácsadási Kft-nek az igazgatója volt, aki személyesen is méltánytalannak tartotta Zalaegerszeg vasúti elszigeteltségét.
Szombathely részéről igen aktívan és nem teljesen objektíven a Körmend-Szombathely variánst tartották kívánatosnak. Ezt kellett ellensúlyozni a jó döntés meghozatalához.
A vasúti elszigeteltség feloldására, a kedvező térségfejlesztési hatásra és nem utolsó sorban az olcsóbb megvalósításra világított rá a tanulmányt készítő angliai vezető tervezőknél, akik felfigyeltek a nyomatékos érvelésére és ennek is tulajdoníthatóan hozták meg városunk számára kedvező döntésüket.
A város közlekedési struktúrájának, azon belül is a vasúti nyomvonalak fejlesztésében való közreműködéséért Dr. Zajzon Géza Zalaegerszegért díjat kapott 2016-ban.
