Gondoljatok csak bele, micsoda Karmesterünk van! Mi, a kis hangjegyek, megkapjuk tőle a lehetőséget, hogy létrehozzunk egy dalt. Ő pedig türelmesen megvárja odafent, amíg a mű készen nem áll az előadásra. Próbáljatok ezentúl is úgy élni, hogy a Karmester gyönyörködhessen bennetek és mindabban, ami általatok jön létre.

Bár ez a mostani búcsú nem örökre szól, mégis azt mondom, ha van valami, amit úgy elmondanál egy társadnak, akkor tedd meg most. Vagy csak halkan súgj a fülébe egy „bocsánat”-ot, egy „köszönöm”-öt, egy „szeretlek”-et.

Néhány hasznos tanács, mielőtt elkezditek az új dalt írni:

Merjetek elindulni. Keressétek meg a saját utatokat, és azon haladjatok. Segítsetek másokon, és tudjatok segítséget kérni. Küzdjetek azért, ami fontos nektek. Ne féljetek a veszteségtől és a kudarctól.

A középiskolai évek alatt nem csak az érettségire kell felkészülnötök, hiszen az csak egy állomás, ahol felmérik a tudásotokat. Azonban ahhoz, hogy helyt álljatok abban, ami azután következik, többre van szükségetek. Úgyhogy jobb, ha már most szabadjára engeditek képzeleteteket, és mertek álmodni. Mert míg a tudás véges, a képzelet nem ismer határokat. Ha el meritek képzelni azt, ahová el szeretnétek jutni, az már fél siker. Ugyanis csak az valósulhat meg kívül, amit belül már képesek voltatok megteremteni.

Higgyétek el, hogy bár ti most a középiskolára vártok, rátok a végtelen vár. És mindebben az a legszebb, hogy a dal, amit együtt írtatok, örökre bennetek él.

Kiss Virág (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg