Kora reggel indultunk el Erdélybe, de útközben megálltunk Budapesten, ahol megnéztük a Magyarok Háza kiállítást. Itt megtudtuk, hogy Kosztolányi Dezső szerint mi a 10 legszebb magyar szó, és miért éppen ezeket választotta, és mindezek a szavak mit jelenthetnek a ma élő magyar embereknek. Délben indultunk tovább, a következő cél Nagyvárad volt. Elmentünk szentmisére is, majd utána megérkeztünk a szállásra. Itt csak egy éjszakát töltöttünk. Reggel tovább indultunk Csúcsára. Benéztünk abba a házba, ahol Ady és Csinszka lakott. A kiállításon olvashattunk Ady-verseket, és Ady életéről is sok mindent megtudhattunk. Ezután Bánffyhunyadon megtekintettük a református templomot, aminek az az érdekessége, hogy a bérmálkozók egy-egy szőttest hoznak, és ezzel díszítik a templom falát. Este megérkeztünk a csíkcsomortáni szállásunkra. Ott megismerkedtünk a Babba Mária nevelőotthon lakóival, akik nagyon kedvesek, barátságosak, befogadóak voltak velünk.

Számomra az volt a legnagyobb élmény, hogy találkozhattam velük. Sokat métáztunk az árvákkal, ami nagyon vicces volt, és olyan ügyesek voltak, hogy legyőztek minket (pedig csak először játszottak ilyet!).

A következő napokban elmentünk a Békás-szoroshoz, ahol végigsétáltuk az utat. Hatalmas sziklafalak vettek körül minket, csodaszép látvány volt. Jártunk a Gyilkos-tónál is! Itt ettünk miccset, ami nagyon ízlett. Elmentünk az 1000 éves határhoz, sajnos esett az eső, de azért felmásztunk a Rákóczi várba. Bátorságunk és vállalkozó kedvünk jutalmaként az eső is elállt. Később, a Nyergestetőn megkoszorúztuk az iskolánk tanulói által az első (2012-ben) Határtalanul pályázat alkalmából felállított kopjafát, elénekeltük a Székely és a Magyar Himnuszt, emlékeztünk a hősökre, akik életüket adták hazánkért..

Este az árvákkal közös program volt. Megmutattuk, hogy mi mindent tudunk mi: énekeltünk zalai dalokat, zenéltünk, táncoltunk. Ők is bemutatták, hogy milyen tehetségesek zenében, éneklésben. Igen jó hangulatban telt az este, és még jobban megismerhettük egymást. Utolsó nap elbúcsúztunk az árváktól. Csupán néhány napot töltöttünk együtt, de igen megkedveltük egymást. Szomorú volt a búcsúzkodás.

Hazafelé menet megnéztük Tamási Áron szülőházát és sírját Farkaslakán, elmentünk a parajdi sóbányába, majd rövid kolozsvári kitérő után elindultunk Magyarország felé. Útközben sokat emlegettük az árvákat, és felidéztük a közös élményeket.

Kovács Ráhel (7.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg