Már mind a négy alkalmat kihasználtuk, és úgy érzem, hogy tudok valamit. Először voltam jégen életemben, soha még ezelőtt. Amint a jégre léptem, az járt a fejemben, hogy el fogok esni. Ez be is következett, négyszer is. Féltem és fájt utána mindenem, de én mégis azt mondom, megérte. Elhatároztam, hogy azért is megtanulok korcsolyázni.

Második alkalommal már sokkal ügyesebbnek éreztem magam, hiszen végig a korcsolya élén álltam, esésmentesen. Ha pedig mégis esésre került sor, már megtanultam, hogy térdre kell támaszkodni, és lehetetlen utána a jégen feküdni. Alkalmaztam, nem is egyszer. Jobbnak és gyorsabbnak tűntem az oktatónak is, akitől dicséretet is kaptam. Az óra végén már sajnáltam, hogy ilyen gyorsan elrepült az idő.

A harmadik korcsolyázáson még volt néhány problémám, ugyanis „új jégen” korcsolyáztunk, mert lecsiszolták azt, ezáltal tisztább és jóval csúszósabb lett. Sokkal jobban féltem (bár ezzel nem voltam egyedül), és ez meg is látszott rajtam. Az első húsz percben csak a korlátot fogtam, aztán erőt vettem magamon, és elindultam. Olyan lehettem, mint egy kisgyerek, aki most tanult járni. Azzal motiváltam magam, hogy minden profi így kezdte. Majd tovább mentem az akadályokhoz. Az első körnél elestem, de felálltam és folytattam. Körbe-körbementünk és a végén páros munkával akadályversenyt rendeztünk. Ott ugyan lassúak voltunk a párommal, de a jókedv megvolt.

A negyedik és egyben utolsó alkalommal kifejezetten jól éreztem magam. Az osztálytársaim egytől-egyig rendesek voltak és segítettek, ha elbizonytalanodtam. Húztak magukkal, vonatoztunk és rengeteget nevettünk. Ha egy éles sikolyt hallottam a hátam mögül, rögtön tudtam, hogy az egyik osztálytársam az. Egyszer egyikük sikoltott, én pedig későn vettem észre, ebből az következett, hogy a korcsolyáink összeütköztek, és egymásra estünk. Nem jajgattunk vagy sírtunk azonnal a fájdalomtól, hanem nevettünk a saját szerencsétlenségünkön.

A jégkorcsolya egy nehéz sport, hiszen egyensúlyozni kell egy pengén, ami ráadásul a jégen csúszik. Egyszerre több dologra is figyelni kell, de könnyen elsajátítható. Főleg, ha a megfelelő társaság és a jó hangulat is megvan hozzá.

Varga Vivien (8.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg