Erdélyről már sok szépet hallottam, de nem gondoltam, hogy tényleg ilyen gyönyörűséges. Csodálatos volt, hogy a Békás-szorosnál a hegyek között mászkálhattunk, és a patakok mellettünk csobogtak.

Mikor még áprilisban a programokat nézegettem, a parajdi sóbányát tartottam a legérdekesebbnek. Amikor megtudtam, hogy első nap lekéstük a bányába tartó utolsó buszt, nagyon elkámpicsorodtam. Aztán jött a jó hír, hogy a szombati napot átszerveztük, és el tudtunk menni a bányába. Le voltam nyűgözve az ottani látványtól. A hely elég sötét és hideg volt, de megérte lemenni, és jót tett a légzőszerveinknek.

A ,,Ki mit tud?” este is igazán tetszett. Akkor ismerkedtünk össze igazán a B-sekkel és a Babba Mária Gyermekotthon lakóival. Én verset mondtam, de többféle előadás volt még, például tánc, bűvésztrükkök és különböző hangszeres műsorszámok.

A legnagyobb élmény számomra az volt, hogy Kolozsvárott én koszorúzhattam meg Apáczai Csere János sírját, mert a társaim (és a tanáraim) véleménye alapján én vagyok az évfolyamból a legjobb nyelvtanos. Felemelő érzés volt, hogy egy ilyen neves, nagy magyar sírjánál járhattunk.

Összességében tetszett ez a kirándulás, remélem még sok hasonló élményben lehet részem.

Köszönjük a”Határtalanul” pályázat megálmodóinak, és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatását!

Jóna Rozina (7.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium