2015. május 9-én hajnali ötkor indultunk a pláza parkolójából. Izgatottak voltunk, hiszen nem tudtunk túl sokat a programról, csak annyit, hogy olaszországi I. világháborús emlékműveket, kápolnákat, temetőket fogunk meglátogatni.

Meghívtuk a pótosztályfőnökünket, Tibi bácsit is, de ő egészségi problémák miatt nem tudott velünk tartani. Az osztályból három szülő kísért el minket. Lendván felszállt hozzánk egy idegenvezető, Patyi Zoltán, aki egész úton velünk tartott, és beszélt nekünk különböző folyókról, patakokról, barlangokról, kápolnákról, templomokról és városokról.

Kicsit fáradtan, de annál éhesebben parkoltunk le az autópálya mellett, hogy megkóstolhassuk a híres szlovén fánkot. Lekváros és csokis-vaníliás ízű édességet ehettünk.

A délelőtti órákban egy cseppkőbarlang bejáratához értünk, ahol az ottani szlovén idegenvezetők vezettek minket végig a pár kilométeres, több millió éves cseppkövek mellett. Az előadók elmondták, hogy semmihez nem lehet hozzányúlni, és az útról sem lehet lelépni, mivel az 1 cm-es kő 100 év alatt nő meg. Elképesztő és csodálatos látvány volt, hogy a természet ennyi év alatt tud felépíteni egy ilyen barlangot. A cseppkövek nem voltak több méteresek, mivel pár ezer éve a víz elárasztotta a barlangot, és a hegyes sziklák letörtek. A barlang vége beomlott, és az évek alatt kinőttek a fák, bokrok és a fű.

A következő megállónk egy első világháborús katonai temető volt. Elénekeltük a Szózatot, és elhelyeztük a koszorút az emlékmű mellett. Ezt a temetőt meglátogatta Ferenc pápa, ezért is lett felújítva 2014-ben.

Este 7 óra körül megérkeztünk Nova Goricába, ahol az ottani egyetem kollégiumában szálltunk meg. Három emeletet foglaltunk el. Minden emeletnek külön fürdője volt. A szobák két- és három ágyasak voltak.

Másnap elsőként egy katonák által épített kápolnát látogattunk meg, ahova nem a saját buszunkkal, hanem más kisbuszokkal mentünk fel a kanyargós utakon. A templomot egy szlovén idegenvezető mutatta be. Az előadása után elénekeltük a magyar Himnuszt és elhelyeztük a koszorúnkat. A kisbuszoktól pár száz méterre egy labirintusban kerestük a kiutat, amit szerencsésen meg is találtunk.

Az út során párszor megálltunk, hogy a Soca (Isonzó) nevű folyót közelebbről is megtekinthessük.

A délután folyamán pár órát tölthettünk el Bledben. A város nevezetessége, hogy a Bledi-tó közepén lévő szigeten van egy templom. Ennek a harangját bárki megkondíthatja, mivel ez a harang a béke harangja. Sajnos mi nem tudtunk becsónakázni a szigetre, mivel nem volt rá időnk. A csónakázás helyett mi inkább a városban sétálgattunk, és bevásároltunk a hazaútra.

Zalaegerszegre este 10 óra körül érkeztünk, ahol szüleink már vártak minket, ugyanott, ahol elköszöntek tőlünk. Szüleinknek és testvérünknek még aznap este élménydús beszámolót tartottunk.

Vass Dávid (8.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium