Aranyban és ezüstben csillog minden, a házat pedig fenyőillat árasztja el. A terítőkön hímzett hópihék. Halk, dallamos zene szól, miközben a kisgyermek megérzi a karácsonyi vacsora finom illatát, amelyet édesanyja gondosan készít a konyhában. Édesapja és testvérei épp’ a karácsonyfát díszítik fel angyalkákkal, csengettyűkkel és szaloncukrokkal. A gyermek elcsen egyet a cukorból, és a sarokban gyorsan elmajszolja. A családi béke, szeretet és harmónia tapintható a levegőben, akárcsak a kandallóban pattogó tűz melege a házban. Csodás, idilli látvány, ha valaki bekukucskál az ablakon.

A kisgyermek azonban nem tudja, hogy e világnak van egy másik oldala, mely rideg és fagyos, még ezen a szép és szent ünnepen is. Azoknak a gyerekeknek a szomorú sorsa, akiknek az életét nem ajándékozta meg az Úr ilyen csodálatra méltó családdal, mint az övét. Akiknek egy csepp szeretet többet jelent, mint a legnagyobb, legcsillogóbb játék, amelyet pénzért meg lehet venni. A kihűlt falú otthon sötétsége és üressége egy idő után elárasztja az ártatlan kis szívüket is.

Az ünneplő családban eközben hirtelen furcsa nyüzsgés támad. A legkisebb nem tudja mire vélni a dolgot, ezért kérdően néz jóságos szüleire. Ők csupán annyit felelnek, hogy menjen be a szobájába, és hozzon ki egy számára fontos dolgot, amelyet a kisded Jézusnak adna. Kis idő elteltével a pici gyermek boldogan tér vissza kedvenc plüssmackójával, amely számára a legféltettebb kincs.

Látja, hogy a szülei egy nagy dobozt raknak be az autóba, és az tele van ajándékokkal. Izgatottan várja az út végét. Arra gondol, végre megpillanthatja a betlehemi istállót, a jászolban fekvő kisdedet, akiről olyan szép történeteket hallott. De lelkébe csalódottság érzése költözik, amikor kiszállnak egy hatalmas, sötét kőház előtt. Ijesztőnek találja a helyet, fél bemenni, ám édesanyja biztató mosolya erőt ad neki. Odabent a fénytelen térben apró gyermekek riadt pillantásai fogadják őket. A közeli árvaház ódon falai között vannak. A kisgyermek szíve elszorul! Egyszeriben mindent megért!

Ránéz kedvenc mackójára, majd önfeledten, boldogan az egyik sarokban kucorgó kisfiúhoz szalad. És átnyújtja neki az ajándékot! Az félve tekint fel rá, hatalmas szemei elkerekednek, és hálatelt mosollyal az arcán veszi át „az új barátját”. A kisgyermek szívét melegség jóleső érzése járja át, gazdagabbnak érezve magát, mint bárki más a Földön.

Később visszagondolva ezt nevezte ő az első karácsonyának, melyen rájött, hogyha az ember szívből ad valamit, akkor a Jóisten százszor szebb ajándékkal jutalmazza meg őt.

Török Rebeka (11.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium