4 hónappal ezelőtt, illetve a nyár folyamán az természetes dolog volt, hogy felhívom és eljön hozzánk, hogy beszélgetünk, hogy együtt nevetünk. Viszont most térjünk vissza a valóságba, mégpedig novemberbe. Ő már egy másik iskolába jár, és már túl vagyunk egy kiadós beszél-getésen és egy síráson. A gondok néhány hónapja kezdődtek. Az, hogy én hívom föl, hogy előállok azzal a programmal, hogy menjünk el ide, csináljuk ezt, esetleg meghívom. Ezek a dolgok lassan természetessé váltak. Azok a kételyek pedig, hogy a programokat csak én sze-retném, egyre erősödtek bennem. Hosszú hallgatás után felhívott. A telefonbeszélgetésünk rövid volt és lényegretörő. Egy egyszerű kérdés. Adjam kölcsön a bakancsomat. Elegem lett. Elég volt ebből a bajlódásból. Eldöntöttem. Ezt itt és most kell lezárni.

Mindennek egyszer vége szakad. Semmi sem tart örökké. A lényeg viszont az, hogy tovább kell lépni és nem a múlton rágódni.
            
Pezzetta Lujza (7.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium