Hamarosan már közeledett a negyedik év vége. Ismét félni kezdtem. Nem tudtam, hogy mi vár rám. Ijesztő volt a felső tagozat gondolata: a nehéz tananyagok, a nagyobbak, a felelősség, de legjobban attól rémültem meg, hogy fogalmam sem volt, hogy mit, hol és hogyan csináljak. De volt egy őrangyalunk. Mindent megmagyarázott, mindenen átsegített, és ha kellett sírhattunk a vállán. Igyekezett kihozni belőlünk a legjobbat. Biztos, hogy rengeteg erőt, időt, szeretetet és áldozatot hozott értünk a mi drága Éva nénink. Nem tudtuk, hogy mi vár ránk, de ott volt velünk Robi bácsi, Trixi néni, egy hihetetlen osztályfőnök és nagyszerű matektanárok. A fizika és a kémia bonyolult labirintusába vezetett be minket Andi néni és Bori néni. Írókkal, versekkel, alanyokkal és állítmányokkal barátkoztunk Emőke nénivel. Az udvart, a padokat és az egész iskolát megszépítő igazgatónkról sem feledkezhetünk meg. Fel sem lehet sorolni az összes tanárt, akik mind a segítségünkre voltak. Köszönjük. Köszönünk nekik mindent. Nagyon fognak hiányozni!

Gonda Anna, Varga Tamara 8.b
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola,
Petőfi Sándor Székhelyiskola