A földre hullott levelek
Lassan hó alá kerülnek.
Megkapod az én levelem,
Mi összetöri lelkedet.

Forró nyári napok veled,
Fellángolt szerelmünk tüze.
És a tiéd lettem, Kedves,
Érző szívem érted lüktet!

Mostan meleg reggel helyett
Fagyos hajnalra ébredek.
Rideg utcák kövét szelve
Láthatod nyomát léptemnek.

De most is úgy lángolsz értem,
Mint egykor a napsütésben.
Hideg kezem a kezedben,
Pajzsként védi szerelmünket.

Nem érzem a kétely szelét,
Te a férfi vagy, ki megért.
Ezernyi lehullott levél,
Minden tél előtt van remény.

Kandalló melegét, benne
Vörös láng erejét érzem.
Minden egyes csókod szeret,
Általad a vágy felébred.

Valós érzelmek és tettek,
Olyan, mint egy igaz mese.
Te vagy a végzetem, Édes,
Kevés melletted egy Élet!