Elmondta kedvesének a lány, hogy visszavágyik kicsi falujába. Unja már a semmittevést, szeretne havat látni, finom ételeket enni, jó borokat inni. Hiányzik neki a munka és az emberek. Örülne, ha a gyermekei ott nőhetnének fel, ahol a szüleik. Szegény Jancsi! Azt se tudta, mit csináljon! Hogyan lehetne megint Iluska halandó?

Észrevették Jancsin a tündérek, hogy gondterhelt. Jancsi elmondta nekik, hogy felesége mire vágyik. A tündérek nem is értették, miért szeretne Iluska halandó lenni. A legbölcsebb tündér azt tanácsolta neki, hogy mondjanak le a királyságról, hozza el faluja temetőjéből azt a rózsabokrot, amely Iluska sírján növekszik. Ha visszaér, dobja bele az élet vízébe, így Iluska újra halandó emberré válhat.

Jancsi nagyon boldog lett. Nem is várt reggelig, azonnal útnak indult. Amikor Tündérország határához ért, megfújta azt a sípot, amit az óriásoktól kapott. Itt termett egy óriás, aki három nap és három éjszaka ment Jancsival, míg elértek a faluba. Egyből a temetőbe mentek. Iluska sírján a bokor már félig száradóban volt. Azonnal kiásták és már indultak is vissza. Sietniük kellett, nehogy elszáradjon a bokor.

Mikor megérkeztek, volt nagy öröm! Az élet vizébe azonnal beledobták a rózsabokrot. Iluska furcsán érezte magát, visszatért testébe a halandó élet. Még aznap lemondtak az uralkodásról és elindultak haza. A faluban volt nagy csodálkozás! Alig győzték elmagyarázni a történteket az embereknek. Jancsi és Iluska elkezdtek gazdálkodni, állatokat tartani. A gyerekek élvezték, hogy egy unalmas helyről egy vidámabb, izgalmasabb életbe csöppentek. Békességben, boldogságban éltek, amíg meg nem haltak.

Kiss Kornél  5/A
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola