Elsőként megkérdeztük, melyik középiskolát, középiskolákat választották.

A sportiskolai osztályba járó Németh Benedek és Pete Roland egyaránt a Csány Szakközépiskola mellett döntött. Benedek a közgazdasági ismeretek, Roland inkább a programozás és az informatika színvonalas oktatása miatt voksolt a Csányra.

A „d” osztályba járó Kocsis Cintia számára a Deák Szakközépiskola tűnt vonzónak. Osztálytársa, Nagy Krisztina a Kölcsey Gimnázium mellett megjelölte a Deák és a Páterdombi iskolákat is.  A „b” osztályban is kérdezősködtünk. Hencsey Dóra a Kölcsey Gimnázium tanulója szeretne lenni szeptembertől.

Gaál Gergely és Szirmai Bendegúz elsősorban a Ganz Szakközépiskolában tudják elképzelni az elkövetkező éveket. Biztonsági megfontolásból azért más intézményeket is megjelöltek.

Néhányan közülük írásbeli felvételin is bizonyíthattak – milyen sikerrel?
 
Nagy Krisztina a magyar írásbelit könnyűnek érezte,de ahogy fogalmazott: „ A matek annál nehezebb volt!” Hencsey Dóri szerint is a magyar volt könnyebb, de a matekot sem érezte megoldhatatlannak. A Kölcseyben teljesítményével 19. lett a ranglistán. Roland írt ugyan felvételit, ám ez nem számít a választott iskolában. „Ha többet készültem volna, biztos sokkal jobb eredményt érek el”- mosolygott.

Mikorra várjátok a végleges eredményt?

A kérdésre egyszerre vágták rá a választ: „Március végére, április elejére már mindannyian biztosan tudjuk, hova megyünk ősztől!”

Nézzünk kicsit távolabbra! Hogyan képzelitek el jövőtöket, van-e már konkrét elképzelésetek akár a középiskola utánra is?

Benedek határozottan mondta: a középsuli után sem hagy fel a tanulással. Roland talányosan csak annyit árult el: „Ha jók az eredményeim, és tetszik is a suli, a tanulás, majd döntök akkor…” Cintia: „Az érettségi sikerüljön jól! Aztán találjak olyan állást, amiből tisztességesen meg is lehet élni. Jó volna…”. Kriszti az egészségügyben képzeli el jövőjét, elsősorban a csecsemőápolás érdekli. Gergő elgondolkodva válaszolt: „Nem nagyon foglalkozom még ezzel. Előbb vegyenek fel, majd utána. Otthon is beszélgetünk a további lehetőségekről- apukám tanácsaira hallgatok.” Bendegúz annál céltudatosabban fogalmaz: „Az érettségi után mindenképpen továbbtanulok. Főiskolában vagy egyetemben gondolkodom. Tervező mérnökként szeretnék majd dolgozni. Jó volna egyszer az Audi gyárában kipróbálni magamat!”

Sok mindent megtudtunk, de számtalan kérdés maradt nyitva. A válaszokból bizonyára Nektek is kitűnik, hogy még bizonytalanok társaink – főleg, ami a távolabbi terveket illeti. Nem is lehet csodálni, hiszen az új iskola még sokat alakít gondolkodásukon, terveiken. Sok sikert kívánunk nekik!

S hogy miért éppen őket kérdeztük? Egy közös vonásuk van, azaz inkább kettő! Első, hogy mindannyian elköszönnek júniusban iskolánktól. A másik azonban: teljesen mégsem szakadnak el tőlünk. Miért is? Mert mindannyiuknak „marad” még a Landorhegyiben tanuló testvére. A legifjabb közülük Benedek öccse, aki az 1.a osztályba jár!  

Kára Erik osztálytársammal és barátommal készítettük a beszélgetést, többek között bátyámmal, Bendegúzzal – remélem, meg lesz elégedve velem, velünk, a többiek szintén!  

Szirmai Gergő  7.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola