Nagyon sajnáltam szegény disznót! Amikor húzták ki az ólból, hangosan, kétségbeesetten visított, egészen addig, míg meg nem szúrták. Sok vér jött ki a nyakából, amit összegyűjtöttek egy tálba. Azt mondták, hogy ez sütve nagyon finom. No, gondoltam, én abból nem eszek! Ezután megpörzsölték az állatot, és késsel lekotorták a szőrét.

A többi műveletet nem tudom leírni, mert mi, gyerekek inkább elmentünk játszani. Az biztos, hogy sok hús lett. Délután elkészültek a fincsi ennivalók: húsos káposzta, sült oldalas, töpörtyű, véres és májas hurka, májas, disznósajt. Fogalmam nem volt, hogy mi az a disznósajt, de majd megkóstolom!

Nagyon jól éreztük magunkat, a szüleim megígérték, hogy jövőre megismételjük ezt egy másik cocával.

Papp Csenge 4.a
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola