Minden az egyik németóránkon kezdődött. A múlt idő gyakorlásához adott volt egy oldalnyi szövegünk a munkafüzetben. Négy ismert, XX. századi személyiség életrajzáról tanultunk. Ők voltak Nelson Mandela-a tananyaggal való ismerkedéskor még élt, bár tanárnőnk elmondta: súlyos beteg-, rajta kívül Martin Luther King, Sophie Scholl  és Anne Frank.

Nekifogtunk a munkának: olvasás, szövegértési feladatok, ismeretlen szavak gyűjtése, szótárazás. Jutka néni sok szót írt fel a táblára, köztük egyre figyeltem fel: das KZ-Lager. Senki sem értette igazán, nézegettünk egymásra. Így tanárnőnk feloldotta a rövidítést: das Konzentrationslager,- jelentése: koncentrációs tábor. Néhányan bólogatni kezdtek, igen, már hallottak valamit tévében, filmekben ilyesmiről. Jutka néni döntött: röviden összefoglalja, mit kell tudni erről a korszakról, a II. világháború legszörnyűbb időszakáról. A négy személy közül a két fiatal lány, Sophie Scholl és Anne Frank ezekben az esztendőkben élt, egyikük Németországban, a másik, Anne Hollandiában. Hozzá, az ő és családja életéhez kötődött az említett német kifejezés.

Hogy miért az utóbbiról kezdtem el kutakodni? Mert eszembe jutott, hogy nekünk otthon megvan az „Anne Frank naplója” című regény! Amint hazamentem, az első dolgom az volt, hogy a kötetet levettem a polcról, és elkezdtem olvasni. Már az első pillanatban beleszerettem a könyvbe!  Egészen más szemszögből mutatja be a II. világháborút. Betekintést nyerhetünk a bujkálók életébe. Azt is megtudhatjuk, hogy milyen nyomorúságos volt akkor a zsidók élete. S a fiatal, szeretetreméltó Anne azért halt meg egy szörnyű táborban, mert családjának vallását üldözték a náci Németországban.

Különösen a hozzám hasonló korú lányoknak ajánlom a történetet, de természetesen olvashatják idősebbek is. Azért is jó a könyv még, mert magad elé tudod képzelni a helyet, az eseményeket, és át tudod érezni azt, amit mondjuk Anne abban az adott pillanatban érzett, amikor azt a pár sort vagy oldalt leírta naplójába. S egy gondolat megerősödött bennem: nem szerettem volna, s nem is szeretnék olyan országban, olyan időkben élni, amikor embereket a vallásuk, bőrszínük, esetleg a többségtől eltérő véleményük miatt üldöznek!

Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a megható naplóregényt, mert nagyon jó és elgondolkodtató könyv!

Prunner  Lea  6.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola