Iskolánk csapata is bejutott az országos döntőbe. Mi a 10×200 méteres váltófutásban indultunk, én is nagy izgalommal készültem a viadalra. Előzménye a megyei diákolimpia volt. Az időeredményünkkel nem mondhatnám, hogy elégedettek voltunk akkor, sokkal jobbat is sprinteltünk mi már. De a lényeg, hogy mégis döntőbe verekedtük magunkat. Csapatunkat Csiszár Attila tanár úr készítette fel. Kiváló atlétika edzőnek tartom, tartjuk, testnevelőnk és osztályfőnökünk is egy személyben. Versenyek előtt szerintem sokkal jobban izgul, mint mi. Ez most sem történt másképpen.

 

 

Elérkezett a nagy nap. Busszal utaztunk Budapestre. Jó hangulat uralkodott, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultunk. Nagyon is görcsölt a gyomrunk!

Csaknem három és fél órás (!) zötykölődés után megérkeztünk a helyszínre. Szép, kellemes idő fogadott minket, és a szél is nekünk kedvezett. Helyet foglaltunk egy szektorban, aztán barátnőmmel körbejártuk a pályát, közben több ismerőst köszöntöttünk. Fél háromkor kezdtük a bemelegítést versenyszámunkra. A szöges cipőt is felvettük, hatvan métereket futottunk. Egyre jobban izgultunk! Közeledett a fél négy, a számunk indulása. Na, mi történik ekkor? Természetesen csúszást jelentettek be a programban! Közben megtudtuk a futambeosztást: minket a második futamba soroltak. Vagyis, ha jó is az időeredményed,feszülten figyeled a harmadik futamot-akkor dől el ugyanis a végső sorrend.

Tisztában voltunk vele: nem zavarhat meg senkit az egy órás késés, teljes erőbedobással kell futnunk.

 

 

Start! Elindult a futamunk. Lány kezdett, őt fiú váltotta. Ez így ment sorba a tíz emberen.

A hatodik váltásig az ötödik-hatodik helyen lehettünk. Aztán jött Matyi. Két embert lefutott, feljöttünk a negyedik helyre! Én következtem. Nagyon jó idővel, taktikusan sikerült megelőzni két vetélytársamat! Úgy érzem, ez a többieknek újabb energiát adott. Még három társam futott a váltóbottal. Nagy futással, jó időeredménnyel végül elsőként értünk a célba!

S most jött az izgalom a harmadik futamért. Idejük rosszabb lett, tehát most már kijelenthettük: nyertünk! Nagyon-nagyon örültünk az első helynek! Attila bácsi is igen boldogan mosolygott! Felállhattunk a dobogóra, szép, nagy érmeket kaptunk.    

 

 

Lassan eljött az ideje a hazaindulásnak. Énekeltünk, jót szórakoztunk a buszban, már felhőtlen boldogságban. Örülök, hogy ebben a váltóban én is csapattag lehettem. Remélem, lesz még ilyen jó váltó csapata iskolánknak, és persze Attila bácsinak. Mert megérdemli!