Ez volt a végállomás, ahol hosszabb időt töltöttünk. A gyönyörű nyár eleji táj látványa mindenkit elbűvölt: a fák felvették zöld ruhájukat, némelyek virágba borultak. A nap is fényesen sütött, élveztük, amint melengeti arcunkat.

A dimbes-dombos tájat megpillantva rögtön megállapítottuk, hogy a hely kiváló a számháborúra, amit már előre elterveztünk. A harc a pirosak és kékek között folyt, hol az osztály egyik, hol a másik fele győzött.

A játékot néhány fiú engedetlensége szakította meg. Ildi néni tudta nélkül belementek a vízbe, teljesen eláztak. Nem is értem, hogyan lehet ilyen felelőtlen, buta dolgot csinálni!

Közben elővettük uzsonnánkat, és jóízűen falatoztunk a friss levegőn, a sok tekeréstől és futástól elfáradva.

Hamarosan indultunk is vissza az iskolába. Sokáig emlékezni fogok erre májusi csütörtöki napra. Remélem, máskor is szervezünk ilyen vidám, élményekkel teli délutánt.

Vass Dorottya
5.a
Landorhegyi Általános Iskola, Sportiskola