Az iskolai forduló bensőséges hangulatban telt. Egy osztálytársam, néhány évfolyamtársam, s két tanító néni volt jelen, akiket a folyosóról már látásból ismertem. Petőfi Sándor János vitéz című művéből adtunk elő egy részletet, ez volt a kötelező vers. Lehetett egy szabadon választott verset is mondani, én Romhányi Józseftől a Nyúliskolát választottam. Ez az egyik kedvenc versem. Kedves, vicces, tele szójátékokkal, így kicsit nehéz a szövege, de éppen ezért volt nagy kihívás számomra. A verseny eredményhirdetésére a másnapi nagyszünetben került sor. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy én lett az évfolyamomban az első helyezett.

A városi fordulóra már úgy érkeztem, mint az iskola képviselője, s erre bizony nagyon büszke voltam. Sok vendég diák jött el erre az alkalomra. Közösen megnéztük azt a gyönyörű műsort, amit az osztálytársaim adtak elő, az igazgató bácsi köszöntött mindet, majd elkezdődött a verseny. Sok szép előadást hallottam, s érdekes volt az is, ahogy a kötelező verset mindenki más-más megközelítéssel adta elő, a saját egyéniségére formálva. A szünetben pogácsával, üdítővel láttak vendégül minket a tanító nénik, beszélgetünk, ismerkedtünk. Az eredményhirdetés nagy örömet hozott a számomra, mert II. helyezést értem el.

Mindenki gratulált, velem együtt örültek a tanítóim és a szüleim. Nagy sebesen nyargaltam végig a folyosón, hogy közöljem a hírt az osztálytársaimmal is. Szegények épp a házi feladatokkal bajlódtak az osztályteremben, de ahogy meglátták, hogy a fülemig ér a szám, egyből kitört az ujjongás. Nagyszerű érzés egy versenyen jó helyezést elérni, de nincs ahhoz fogható, mint amikor a kis közösség, ahol a mindennapjainkat éljük, szívből örül a sikerünknek.

Csóbor Mátyás 3.a osztály
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola