Hajnalok hajnalán riadtam nyugvóm alkarán
est utáni alkotmány versem fohászkodó tartamán
lejtőző hang talány „Ora et Labora” talán
abszolúte nyugalom honol e délceg parton
eléri az alkony pusztás tisztít arcon
süvít a húron minden szál az arany lanton
óra kései mint éveim száma
gyönyörséget hoz létem fent maradása
fakó gondolatom utolsó mardalása
egyetlen értékem vígadásom elhalása
   
         
Értékes értékek nyúlnak életünk fonalához
szövődik míg föld alá jutunk vagy nirvanához
utóbbi leírhatatlan a valóság kehely italához
szürcsölnénk belőle mohón kész akarva
de lelkünk szépségét messze eltakarva
Isten ad kulcsot kezét szerte tartva
kérdés tartod a tétet vagy emelsz rajta
fényűző életmód ugyan mit ér napokba
a vége maradt évezredek óta
ezt zengi napjaink hullámán baljós óda

Füstöl a kákics kezet fel ‘s népet lázíts
tisztelt miniszter te engem ne kábíts
éhezik a szegény népünk ura tágíts
Romlott a vérünk haza nem csalogat
szerencsére van ember ki jó úton tapogat
vigyázz sok ki viszont igazságot lapogat
Haladunk előre biztosan de kétlem
betontömb fáj földanyát megértem