„Honfoglalók, bölcs uralkodók és államférfiak, hős lelkű hadvezérek, önfeláldozó ifjak, bátor lelkületű asszonyok, győztes és vesztes csatákban életüket adó honvédek, katonák. Rájuk figyelünk, akik javaikat, képességeiket, adottságaikat, energiájukat, akár életüket adták a hazáért, a nemzet boldogulásáért. Akiknek neve világító csillag népünk egén. És azokra is, akiknek nevét nem őrizte meg az emlékezet. Akik „csak” az igazi emberi létet vállalták, a megbocsátást, akik békét tudtak teremteni önmagukban, akik vállalták a hétköznapok idegőrlő gondjait, a napi szorgalmas munkát, a hiábavalónak, lekicsinylőnek ítélt apró cselekedeteket.”