Periférián az irodalom?
– Vas és Zala ilyen szempontból nem áll messze egymástól, hiszen ugyanannak a dombnak a két oldalát nézegetik az itt lakó emberek. És hasonló az ezzel járó életforma is, mint a szőlőhegy, a tájék jellegzetessége, mely megjelenik az irodalomban úgy is mint az alkotások helyszíne, és mint azok témája – mondta a főszerkesztő-helyettes. Majd néhány szóval méltatta a zalaiak kulturális folyóiratát, a Pannon Tükröt, amely helyesen, a helyi alkotásokra fókuszál.
Hasonló pozitív véleményt fogalmazott meg dr. Fűzfa Balázs, a Savaria University Press Kiadó vezetője. Ő arra törekszik, hogy „Mentés másként” előadássorozatával némiképp visszahozza az irodalmat a mindennapi életbe. – Az irodalom perifériára szorul az életben és az oktatásban is. Hihetetlen de ma már szégyen egy diáknak, ha magyarból akar továbbtanulni. De ha egy picit az irodalmi élményt közelebb sikerül vinni a gyerekekhez, akkor valami még menthető.
Előadásaim során erre törekszem, azzal, hogy olyan új szempontokat igyekszem előtérbe helyezni, melyről sem a szakirodalom, sem az oktatás eddig nem beszélt. Az irodalom amióta írásbeliségbe költözött elitista dologgá vált. Amikor csak szóban létezett, erősebb volt a szórakoztató jellege, jobban a mindennapok része volt.
De vannak olyan országok, ahol nem tanítják az irodalmat. A magyar gyerekek több Shakespeare-t és Gothe-t olvasnak, mint az angolok vagy németek. A német társadalom ki meri mondani, hogy az iskolában olvasni és szöveget kell érteni, megtanulni, Gothe majd negyvenéves korban lesz aktuális. Nálunk 15 évesen Homéroszt és Madáchot olvastatni tévedés.
Zalaegerszegen az Énekmondó együttes révén szájról szájra is járnak a dalok. Ez azt jelenti, hogy kezd erősödni a megzenésítés. Akár rockosítva Arany balladái. Ez nagyon izgalmas, ez is egyfajta mentés másként. Ez is jobb, mintha egyáltalán nem ismernék a műveket.
(Zala-Lap, B. K.)
Tartalom megosztása: