A kisfiú témái között visszatérő elemek a házak, a meseszereplők, munkáiból az átlagon felüli színkezelés tűnik elő. Ezzel vívta ki a művésztanár kitüntető figyelmét is és a szakköri közös foglalkozások helyett magánórákat ad számára. A nagy tudásvágy kielégítésére így jobban van mód. Ferike munkái azóta nagyon sokat fejlődtek, de a színhasználat maradt a régi. Ma már maga próbálkozik színkeveréssel, képeinél a maga alkotta kombinációkat, használja, szinte játszik a színekkel.

– Amikor komolyan alkot, a családnak magára kell őt hagyni, megszűnik számára a világ. De emellett naponta rajzolgat csak úgy kedvtelésből, minden héten megtelik egy vázlatfüzet – mondja az édesapa, Vollein József. Majd elmeséli néhány éve költöztek Zalába Balatonfüredről, ahova gyakran visszajárnak, ezért tűnik fel számos rajzon ez a téma is. Tavasszal a Balaton menti városban is kiállítják Ferike alkotásait.

A kisfiú számára, lévén asperger szindrómával küzd, a rajzolás, a festés egyfajta önmegmutatás, kommunikáció a környezettel. Szavak helyett ezeken keresztül fénylik fel látásmódja, ki nem mondott gondolatai, érzései. Bár édesapja szerint sok sérelem érte az életben, „Ablak a világra” című alkotása szivárványszínekben pompázik. Szerinte ilyen a világ.

(Zala-Lap, B. K.)