Az orvosoknak 29 lőtt sebet kellett ellátniuk a forradalom napjaiban. A film a két hősi halált halt fiatal férfinak, Telenkó Jánosnak és Németh Imrének állít emléket, címét pedig a gyalázatos állapotok elől a halálba menekült fiatal pár, Bíró László és Bognár Rozália halotti anyakönyvének bejegyzése adja.

Bár a szemtanúk száma egyre fogy és sokuk még ma sem hajlandó nyilatkozni a történtekről, akik mégis kamera elé álltak, fájdalmuk, félelmük, megaláztatásuk visszaidézésével valóssá, közelivé teszik a történelmi tényeket, melyekről még ma is nagy a hallgatás.

A vetítés után közönségtalálkozóra várták az alkotókat és néhány szereplőt a filmből, így Hajdú Gyulát, az ’56-os Zala Megyei Hagyományőrző Egyesület elnökét.

A beszélgetés vendége volt Magyar Pál, aki anno katonaként teljesített Zalaegerszegen szolgálatot. A beszélgetést Péntek Imre, a Pannon Tükör főszerkesztője és Gyutai Csaba alpolgármester vezette, akik személyes élményeiknek szintén hangot adtak.

(Zala-Lap, B. K.)