De mit csinált Csány a reformkorban, 1820 és 1848 között? Miben merült ki az ő ellenzéki tevékenysége, hol, és hogyan élt, milyen közéleti kapcsolatai voltak? Erre a kérdésre már nehezebb válaszolni, mert kevés a rendelkezésünkre álló adat. Október 6-ára, az Aradi vértanúk emléknapjára jelent meg az az átfogó forrásgyűjtemény, mely pótolja hiányos ismereteinket.

A Csány László reformkori iratai 1817-1848 című kötetet Molnár András történész, a Zala Megyei Levéltár igazgatója szerkesztette és rendezte sajtó alá. A könyv első részében Csány iratait, levelezéseit olvashatjuk, a második fejezet viszont a neki írt dokumentumokat foglalja össze. Így levelek és válaszlevelek egyaránt fellelhetők a gyűjteményben.

A kiadványt a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban mutatta be Molnár András, valamint Kiss Gábor könyvtárigazgató, aki bevezetésképpen elmondta, hogy Zalaegerszegen Csány kultusza a századelőn kezdett éledezni. Borbély György főgimnáziumi tanár ekkor kezdte el begyűjteni a fellelhető dokumentumokat, melyből aztán egy emlékkönyv is született. Sokáig ez a könyv volt az egyetlen támpont. Borbély harminc évig lelkesen szervezte a Csány-emlékmű felállítását is (ez a mai Csány-szobor), az avatást azonban már nem érhette meg.

Az egykori miniszter rejtőzködő ember volt: nem ismerjük igazán reformkori tevékenységét, de valódi arcát sem. Az egyetlen hiteles ábrázolás róla egy fiatalkori ceruzarajz. A többi ismert festmény vagy halála után szóbeli visszaemlékezés (amolyan személyleírás) alapján készült, vagy a korabeli ceruzarajzot próbálták „öregíteni”.

Molnár András a „reformkori Csányról” elmondta: valóban nehéz tájékozódni. Személyes iratai elkallódtak, csak politikai dokumentumai maradtak hátra, ezekből, és a róla szóló írásokból lehet információhoz jutni tevékenységét és magánéletét illetően.

A rendelkezésre álló anyagokból az derül ki, hogy Csány közepes termetű, vékony, szikár ember volt. Nem éppen egy hadvezér alkat, sokkal inkább filozofikus lélek. Családot nem alapított, viszont élénk közéleti tevékenységet folytatott, több neves zalai családdal is szoros baráti kapcsolatot ápolt.

Jogakadémián végzett Győrben, majd katonának állt, részt vett a Napóleon elleni háborúban. 1818-as leszerelése (’15-ben súlyosan megsérül) és hazatérése után, a ’20-as évek elején tűnik fel a zalai közéletben, mint kortes. Mai kifejezessél élve ő volt a kampányfőnöke a vármegyei tisztújításoknak és országgyűlési követválasztásoknak.

A kortesek akkoriban – a mai kampányfőnökökkel szemben – nem háttéremberek, hanem frontemberek, aktív politikai szereplők, szónokok voltak. Csány is leginkább megyegyűlési beszédeivel szerzett országos hírnevet: szónoklataival a hatalom ellenében buzdította, szervezte a zalai nemeseket. A forrásgyűjtemény rávilágít Csány és Deák, valamint Csány és Kossuth kapcsolatára is.

Deákkal átmenetileg megromlik Csány László viszonya, hiszen az 1843-as követválasztás Zala megye történetének egyik megrázó eseménye: Deákot követnek jelölte a megye, ám ő nem fogadta el a jelölést. Csány később a radikálisabb Kossuth felé kezdett nyitni. Az 1840-es években felbecsülhetetlen szerepe volt Csánynak a zalai Védegylet szervezésében.

A Védegyleti Mozgalom a 1843-44-től a magyar ipar támogatását tűzte ki célul, a külföldi áruk dominanciájával szemben. Ez a szervezőmunka ismét összehozta Deák Ferencet és Csány Lászlót, hiszen az előbbi Szentgróton és környékén, utóbbi pedig Kanizsán volt az egylet motorja. Országos szinten Zalában volt a legtöbb szervezete a Védegyletnek.

Molnár András szerint több volt ez, mint gazdasági tevékenység: az egylet tulajdonképpen az elődje volt az 1847-ben létrejött Ellenzéki Pártnak. Bár a Védegyleti Mozgalom két év után kihalt, a szellemisége megmaradt, s a kiürült gazdasági környezetben jó alapja volt egy új politikai párt létrejöttének.

* * *

Október 6-án országszerte megemlékeztek a tizenhárom aradi vértanúról, az első felelős magyar kormány miniszterelnökéről. Zalaegerszegen, a Csány téren Czigány László, az Ady-iskola igazgatója emlékezett az 1848/49-es szabadságharcra, Csány László és Batthyány Lajos életére és tetteire, amely a nemzet felemelkedését szolgálta.

(Zala-Lap, – pet –
Fotó: Z. A.)