– A ’80-as évek végén a Hotel Menthol és a Hungária együttes lemeze nagy sláger volt. Hogyan esett épp erre a kultikus darabra a választás?
– Egyrészt beleillik az eddigi előadások – Anconai szerelmesek, Padlás – sorába. Olyan darabot szerettem volna választani, amiből ki lehet hozni a maximumot, s megfelel a tér igényeinek. A Hotel Mentholt ráadásul a vidéki városok közül eddig csak Veszprémben, Győrött és Miskolcon játszották, pedig a dalokat egy ország ismeri. A választás másik oka, egy kicsit személyes: az én korosztályom ezen nőtt fel.

– Afféle generációs darab lesz, nyár esti nosztalgiával, vagy azért a fiatalokat is el lehet rá csábítani?
– Biztos vagyok benne! Ezeket a dalokat szinte napi rutinból hallgatják az emberek. A rock and roll korszak slágerei belemásztak a fülekbe, s ott is maradtak. A mostani fiatalok is ismerik, és szívesen hallgatják a korabeli nótákat. A szabadság és a bulihangulat meg adott számukra is. A musical zenéi ráadásul nagyok jók.

– Ezek a dalok élőzenét kívánnak.
– Meg is lesz! A próbán most egyelőre CD-ről megy a zene, de az előadáson Máriás Zsolt (Spicc) vezetésével igazi, hatfős zenekar játszik majd. És a táncok sem maradnak el. A végére egy nagy dilit, igazi koncerthangulatot szeretnénk varázsolni. Fontos, hogy egy-egy ilyen darab eseményszámba menjen a városban, mert az emberek szeretik, ha történik valami, várják is az előadást.

– 2009-ben egy rendező hogyan látja a 30-40 évvel ezelőtti karaktereket, s hangulatokat úgy, hogy sikerüljön elkerülni a házibuli korszak kliséit?
– Ez egy kedves darab, kedves emberekkel, nem túl bonyolult történettel. Tény, hogy egy korszak, s egy hangulat elevenedik meg a színpadon, ám nem kell, hogy minden olyan legyen, s úgy nézzen ki, mint a ’80-as években, amikor íródott a sztori és a zene. Nem kell mindig visszamenni, s nem akarok megfejteni semmit sem a múltból. A pontosság és a precizitás viszont elvárható.

A szereplők nagyon kemény próbaidőszakon vannak már túl. Az akrobatikus rock and roll elemeket meg kellett tanulniuk. Ehhez kiváló mestert találtunk Pethő Roland koreográfus személyében. A színészek egyhetes tánctréninggel kezdtek. A többi csak ezután következett. A lényeg végül is, hogy tisztán és őszintén fogalmazzák meg ezeket az egyszerű – szerelmes, jókedvű, életvidám – karaktereket.

– Az évek óta uralkodó retrodivat mennyire befolyásolta a jelmezek vagy a díszletek kiválasztását és általában az egész koncepciót?
– Nem foglalkoztam különösebben a retro jelenséggel. Nem is lesznek a jelenetek telezsúfolva régi tárgyakkal, vagy azok mai másolataival. Kikacsintás persze lesz, de nem szeretném „megerőszakolni” az előadást ilyen direkt elemekkel. Ami a díszleteket illeti, Mészáros Tibor díszlettervező jól működő elemeket választott az egyszerű térbe.

Megjelennek majd az amerikai hajdan volt divatos autók, és egy busz, ezenkívül multimédiás elemek is lesznek a színpadon. A jelmezek pedig Szőke Julianna munkáját dicsérik. Bízom benne, hogy sikerül elkapni a rock and roll stílust, hogy aztán a közönségnek is átadhassuk, s egy óriási hangulat kerekedjen az előadások végére.

(Zala-Lap, P. P., S. P.)