A Keresztury Irodalmi Kör viszont a minap ünnepelte 10. születésnapját a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. A kávéház bezárása után ugyanis ez lett új otthona. „Tíz év sok idő, rengeteg mesélnivalóm lenne, de rövid leszek” – köszöntötte a klub tagjait és a vendégeket Nyakasné Túri Klára alapító, aki azóta is a társaság vezetője.

Kerkay Katalin nyugalmazott tanárral határozták el akkoriban, hogy létrehoznak egyfajta önképzőkört, klubot az irodalom és a művészet iránt érdeklődőknek. Itt mindenki bemutathatta, előadhatta volna ismereteit, tudását, vagy ösztönzője lehetett volna kulturális eszmecseréknek.

A szervezők leginkább fiatalokat vártak, akik viszont egyre inkább elmaradtak, s nehezen ment az önkéntes szereplés, fellépés is. Így rövidesen előadókat kellett keresniük. Ez viszont bevált, hiszen a klub tagsága azóta 50-100 fő körül mozog, s a nyári hónapokat leszámítva havonta új programmal jelentkeznek.

A találkozások színhelye a könyvtár lett. Ahogy Túri Klára mondja, az olvasóteremben, a könyvek között szinte megváltozott a beszélgetések, előadások hangulata. A névadó Keresztury Dezső tudós, költő szelleme azonban mindvégig velük volt, s van; a klub megalakulásával is az ő emlékét, munkásságát szeretnék őrizni.

A jubileumi eseményen Kiss Gábor, a házigazda intézmény vezetője örömtelinek nevezte azt is, hogy az irodalmi kör teljesen önerőből tartja fenn magát. Terembért nem kell fizetniük, s az előadók sem kérnek honoráriumot, mert a cél nemes. Az évforduló alkalmából többen is felszólaltak, felelevenítve az elmúlt évek fontos pillanatait. Vajda Istvánné tanár például a Keresztury Kör és az irodalom viszonyáról beszélt, s megemlített néhány emlékezetes előadást.

Németh János keramikusművész Keresztury Dezsőről anekdotázott, hiszen az egykori miniszter, ha Zalaegerszegen járt, mindig felkereste a mester műhelyét. Dr. Szigethy István ügyvéd, aki páratlan lemezgyűjteményének egy-egy becses darabjával már többször is kör vendége volt, arra kereste a választ, hogy vajon miért is jók és hangulatosak ezek az estek. „Mert itt nem hallunk negatívumot, csak jót. Pozitív energiák áramlanak, az ember fel tud töltődni.”

Az estet Szemes Béla színházi író, oktatásügyi szakreferens összegzése zárta. Mint mondta, a mai világban, mikor a mecenatúra nehéz ügy, óriási dolog, hogy van egy olyan csoport, mely az elmúlt tíz évben közel nyolcvan rendezvényt tudott szervezni. A merítés ráadásul széles, hiszen a kortárs irodalom, az irodalomtörténet, a helytörténet, a néprajz éppúgy teret kap, mint a színház, a zeneművészet vagy az anyanyelv ápolása.

(Zala-Lap)