– A hetvenes években még voltak értékes tárgyak, melyeket meg lehetett vásárolni. Ezekben a tárgyakban valami őserő van, készítőik élete meglehetősen kegyetlen volt, nagy kihívásoknak kellett megfelelniük. Közel száz népművészt ismertem meg, akiknek egyéni stílusa szinte sugárzik.

Jó pár kiállítás szervezésében, inspirálásában vettem részt. Úgy éreztem, újra a köztudatba kell hozni, újra fel kell fedezni ezeket a tárgyakat, melyek akkor már évtizedeken keresztül lapultak valahol – fogalmazott otthonában már nagybetegen. (Zala-Lap, V. Zs.)