– Az emlékezés maga a felejtés elleni küzdelem, és e küzdelemben 159 éve magyarok ezrei vesznek részt: édesanyák, édesapák és nagyszülők, költők és írók, pedagógusok és lelkészek. Nemzetünk múltja, jelene és jövője rejlik ebben az erőben, annak továbbadására való képességünkben, amely oly csodálatos anyanyelvünket, kultúránkat, történelmünket, nemzeti emlékezetünket, összetartozásunkat, nemzedékről-nemzedékre átörökítette – fogalmazott Domján István, majd az események felidézését követően így folytatta:

– 1849. október 6-a sötét foltja nemzeti történelmünknek, amely ugyanakkor örök mécsesként világít, irányít, és utat mutat számunkra. A sötétség az értelmetlen halálokat, a gyáva a zsarnoki megtorlást szimbolizálja. Mégis örök fényként kell, hogy irányítson bennünket a mártírok hite, elvhűsége, a nemzet és haza iránti elkötelezettsége.

Az Öveges ÁMK igazgatója szerint, megmutatták az aradi 13-ak, hogyan lehet a ma helyett holnapban gondolkodni, a visszafordulás helyett előrenézni, a széthúzás helyett pedig az összefogás útját választani. A mi feladatunk követni a megadott mintát, szólított fel Domján István. – Higgyünk egy jobb jövőben, higgyük, hogy nemzetünkre még új aranykor köszönthet, hogy közösen, mi magyarok együtt sokra, nagy dolgokra vagyunk képesek!

…Összefogásra van most Magyarországnak és minden magyarnak szüksége. Meg kell végre tanulnunk egy szent ügyért, nemzetünk felemelkedéséért közös felelősséget vállalni, egymást vállvetve segítve, egy boldogabb, szebb, jobb Magyarországot felépíteni!