– Közel járunk a huszadik előadáshoz Zala és Vas megyében és pozitív visszajelzéseket kapunk – mondta Kricsár Kamill. – A gyerekek ritkán járnak színházba meg kell velük ismertetni és szerettetni ezt a világot. Ezenkívül maguktól nem nagyon olvassák el a kötelező olvasmányokat, melyek elég nehéz olvasmányok a középiskolás korosztálynak. Ezért a tananyaghoz igazodva, különböző korszakok jeles darabjaiba avatjuk be a diákokat. Lerövidítve, kommentálva a művet adunk kapaszkodókat a megértéshez. Fontos az is, hogy a társulat megy az iskolákba, ez megadja az előadás formáját, a ruszti nyomdokon járva. A színészek élvezik ezt a fajta munkát, fiatalok vannak fiatalok között, ahol lehet a közönséget is bevonva az előadásba.

– Mennyire lehet megnyerni így a diákokat a színháznak és az irodalomnak?
– Úgy látom, tetszik az előadás a gyerekeknek. Ha bekapcsolják otthon a tv – t, állandóan a közönség lenézésével szembesülnek. Mi éppen a megbecsülést fejezzük ki, amikor fajsúlyos darabot mutatunk be nekik. És megérinti őket. A szenvedély az szenvedély. Az volt Bánk bán korában és ma is. Persze az előadásmódot, a jelmezeket a mai korhoz kell igazítani. Minden időszaknak meg van a maga stílusa. A 60 – 70 évvel ezelőtti előadásmód ma már nevetségesnek hatna. A színház lényege, hogy mindig a mostban kell hogy mondjon valamit a közönségnek. Aktuálisnak kell lennie, akkor is ha 300 éves darabot mutatunk be, akkor hatása alá vonja a nézőket. (Zala-Lap Kft., B.K.)