Csak a felelősség lett nagyobb
A kisgyerek Bangó Szilárd elhatározta, hogy követi édesapja példáját. A sorkatonai szolgálatot követően 1993-ban lépte át a laktanya kapuját immár beosztott tűzoltóként.
Az eltelt 15 év alatt szépen végigment a ranglétrán, szinte minden beosztást „kipróbált”. Beosztott tűzoltóból tűzmegelőzési előadó lett, majd tűzmegelőzési osztályvezetővé léptették elő. Egyenes út vezetett innen a tűzoltási és műszaki mentési osztályvezető címig. Ez utóbbi minőségében három évig helyettese volt a tűzoltóparancsnoknak. Közben elvégezte az Ybl Miklós Építőipari-Műszaki Főiskola tűzvédelmi szakát, másoddiplomát pedig a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett.
– Mindenképpen folytatni szeretném elődöm munkáját, aki nagy szerepet játszott a zalaegerszegi tűzoltóság elismertségének kialakításában – beszél terveiről az ifjú tűzoltóparancsnok. – Büszkén mondhatom, hogy minden visszajelzés pozitív irányunkban. Csak példaként említeném, hogy bármilyen fejlesztési elképzelésünkkel segítségért fordulunk az önkormányzathoz, minden esetben maximális támogatottságot élvezünk. Soha egy nem szavazatra, de még egy tartózkodásra sem volt példa.
Fontos megemlíteni azt is, hogy Pintér János parancsnokságának elmúlt 22 évében – köszönhetően személyének és természetesen az összes tűzoltónak – nem volt arra példa, hogy kudarcot vallott volna a tűzoltóság. Soha nem váltottunk ki közfelháborodást, semmilyen médiában nem jelent meg negatívum velünk kapcsolatban. Ez nem a véletlen műve, ennyire senki nem lehet szerencsés! Főként, ha belegondolunk abba, hogy a probléma azért nem került el bennünket! Elég csak a gázkitörést vagy a Goldsun-tüzet említeni. Mindkét esetben tisztesen helytálltak a zalaegerszegi tűzoltók. Ezért gondolom, hogy szükséges megtartani a már kialakult értékrendünket, a jól bevált működési mechanizmust. Csak annyiban szabad és kell változtatnunk, hogy megfeleljen a rendszer a kor társadalmi és jogszabályi változásainak.
Dr. Bangó Szilárd két hónapja foglal helyet a parancsnoki székben. Sokat ücsörögni azonban nincs ideje! A legnagyobb munkát jelenleg a nyugdíjba vonult tűzoltók és tisztek pótlása, az újak kiképzése jelenti számára.
– Kihasználva a jogszabály adta lehetőséget, a 114 fős állományból 35-en vonultak nyugdíjba az elmúlt másfél év alatt. Az állomány közel egyharmada hagyott el bennünket – árulja el dr. Bangó Szilárd Lóránt. – Nem kis feladat pótolni a jól képzett szakembereket. Fel kell vértezni új kollégáinkat azzal a tudással, ami szükséges a magas színvonalú munkavégzéshez.
– Mennyiben több a munkája egy tűzoltóparancsnoknak, mint a parancsnokhelyettesnek?
– Munkám nem lett se több, se kevesebb a kinevezéssel. Csupán a felelősség nagyobb. Bizonyos döntéseket csak a parancsnok hozhat meg. A parancsnok felel az állományért, az eszközökért, azért a pénzért, amiből a rendszert működtetjük, de a parancsnok felel a környezetért, az itt élő lakosságért, a városon autóval áthaladók biztonságáért is.
– Hármas riasztási fokozat esetén a parancsnoknak is vonulnia kell, így nem szakad el teljesen a tűzoltási, mentési munkától. Kellett már vonulnia tűzoltóparancsnokként?
– Igen, két tűzesetnél működtem közre az elmúlt két hónapban.
– Tizenöt év tűzoltói múlttal a háta mögött is görcsbe rándul a gyomra, ha megszólal a csengő?
– Úgy gondolom, minden tűzoltóban benne van valahol a félelem, felmegy az adrenalinszintje, ha megszólal a csengő. Így van ez velem is. De ez az egészséges izgalom nem megy, és nem is mehet a beavatkozóképesség rovására.
– Melyik eset a legemlékezetesebb az eltelt 15 szolgálati évéből?
– A legmegterhelőbb munka a hűtőházi tűz eloltása volt. 169 órán át tartott a beavatkozás, abból 137 órát töltöttem jómagam a tűzesetnél. De élénken élnek emlékezetemben a lakástüzek, főként a társasházi tüzek, amelyek olykor akár több emberéletet is veszélyeztetnek. Ha civilek élete forog kockán, még nagyobb a tűzoltó felelőssége, még nagyobb figyelmet kell fordítani az oltásra. (Zala-Lap Kft.)
Tartalom megosztása: