„Az Európai Unió által képviselt éthoszba is bekerült a női egyenjogúság olyan formában való értelmezése, ami akár eljuthat a közös politika szintjére is. Ezért indult el mintegy három éve egy olyan úttörő vállalkozás, amelyben nagyon eltérő városok fogalmazhatják meg a témával kapcsolatos álláspontjukat, ami később egy kialakítandó összeurópai nőpolitika alapját képezheti” – fogalmazott előszavában Gyutai Csaba.

Bari, Milánó, a spanyol Grenada tartomány és a London környéki régió mellett Zalaegerszeg városa is részt vesz a munkában. „Mi zalaiak úgy véljük, hogy a közös álláspontba sajátosan magyar ízt, és a mi polgári-konzervatív szemléletünket is bevihetjük.

A gyesről, gyedről munkába visszatérő nők, az 50 év felettiek, a roma nők kérdéskörét értelmezzük úgy, hogy mindezek mellett és fölött elsődlegesnek tartjuk a család megerősödését, a családon belül a nők kitüntetett szerepének kiemelését…” – olvasható a beköszöntőben. Ennek a számnak az élén két költőnő versei olvashatóak: Saáry Éváé és Karáth Anitáé. Bár korban nagy a különbség kettőjük között, mindkettőjükben munkál az örök vágyakozás a szerelemre, a beteljesülésre.

Tunyogi Csapó Gábor esszéjében az ősi bibliai történetből vezeti le gondolatmenetét, miszerint két nőtípus van a történelemben: Lilith és Éva. Az egyik – Lilith, a férfivel egyenrangú, a másik, Éva, a férfinak alávetett. S felhívja a figyelmet arra: míg Lilith az egyenrangúság képviselője, addig Éva utódainak, a feministáknak a harca a jogi egyenlőségéért nem az igazi megoldás. A nők „természettől kijáró rangját” semmi sem pótolja, ahogy a szerző írja.

Olvashatók még a versek Zágorec-Csuka Judittól, aki a női lélek ünnepeit és kételyeit szólaltatja meg, s két érdekes novella két fiatal prózaírótól: Turbuly Lillától és Varga Virágtól. Varga Virág morbid történetet ad elő, mely az öngyilkosság körül forog, s a sikertelen kísérlet téríti vissza az életbe a főhősnőt. Turbuly Lilla az angol novellisztika hagyományait idéző, gondosan felépített írása a női gondolkodás, észjárás kiszámíthatatlanságának bravúros megjelenítése.

A férfi szerzők (Kerék Imre, Sütő Csaba András, Szálinger Balázs, Lackfi János, László Zsolt) versei hódolatok a nő, a társ, a feleség, az anya előtt. Ebből a szempontból különösen izgalmas Selmeci György Nelly-ciklusa, aki feleségével való bensőséges kapcsolatát, gyermekeik születésének misztériumát a kozmikus körforgás dimenzióiba képes emelni.

A tanulmány, kritikák rovatban kizárólagosan női alkotók műveiről találunk érékelést, elemzést. Tandori Dezső, Kossuth-díjas író, műfordító két személyes élményét, „szakmai vallomását” adja közre: Virigina Woolfról és Nemes Nagy Ágnesről.   Kritikát olvashatunk a Tüskés Tibor tollából Pécsi Gabriella válogatott verskötetéről, Fábián László pedig Varga Virág első regényét veszi bonckés alá.

Végül Somogyi Zoltán – maga is pályakezdő író, kritikus – a Tisza Kata-jelenséget veszi szemügyre. Az ifjú hölgy az utóbbi években regényeivel és novelláival robbant be az irodalmi „köztudatba”, de a közönség egy része is „kegyeibe fogadta”. Jól kiegészíti az elméleti anyagot az a négy interjú, amely különböző szakterületen dolgozó értelmiségi nőkkel készült.

Ferencz e. Győző Zalaegerszegen talált sikeres női életpályákat, olyan hölgyeket, akik szakmai felkészültségükkel ellensúlyozni tudták a fellelhető, nőkkel kapcsolatos előítéleteket. Horváth Attila pedig Kalányos Terézia, egy roma művelődésszervező, műfordító, mesegyűjtő küzdelmeivel ismertet meg, aki három diplomája ellenére nem talált megfelelő állást. (Zala-Lap Kft.)