– A magyar válogatott kudarca kapcsán az országos médiumok jóformán csak a kapitány felelősségéről beszélnek. Mennyire zavarja?
– Egy csapatot nem lehet lecserélni, egy szövetségi kapitányt igen. Ebből táplálkozik az értékelésem. A kudarc közös, levonom a konzekvenciát. Remélem, a játékos, vezető és kiszolgálóstáb is megteszi ugyanezt. Lesarkítva az általam elképzelt taktikát az utolsó mérkőzésre Izrael ellen; ha az rossz, akkor nem működik két negyeden át sem.

Félidőben csak hat ponttal vezettünk, annak volt köszönhető, hogy figyelmetlenül játszottunk. Ennek ellenére vezetésünk jó esélyt adott a folytatásra. Akkor támadtunk jól, amikor a védekezésünk stabil volt. A mérkőzés után elmondtam a játékosoknak is, ha egy taktika egy félidőn át bevált, akkor azt alkalmazni lehet a folytatásban is. Nem tették.

– Egy félidőn át képes koncentráltan játszani a magyar válogatott?
– Azt kell mondanom, hogy igen. Nyilván, a szünetben nem kértem más játékot a lányoktól, hanem az első félidei fegyelmezett védekezést, és az abból való gyors támadást.

– Mi vezetett a kudarchoz, mennyire volt egységes a magyar csapat?
– Egységes volt a válogatott. Szerencsére sikerült elérnem, hogy ne alakuljanak ki a csapaton belül klikkek. A válogatottakkal többször elbeszélgettem. Ha bementünk egy étterembe, akkor ahogy érkeztünk, úgy ültünk le. A játékosok jól érezték magukat, csak én nem egy idő után.

– Miért?
– Bizonyos körülmények miatt. Nem nagyon akarok belemenni ennek részletezésébe. Amióta lemondtam, megfogadtam, hogy semmilyen sárdobálásba nem megyek bele. Lenne egy-két észrevételem, de csak annyit mondok, hogy a Zala Volánnál mindenki azért dolgozik, hogy jobb legyen a csapat. Ezt nem éreztem a válogatottnál. Sokszor olyan érzésem volt, hogy többen azt várják, mikor hibázok, s mikor lehet belém kötni. Gyakran egyedül éreztem magam.

– Mennyire játszott bele a kudarcba, hogy Magyarországon a külföldi játékosok viszik a prímet. A hazai kosárlabdázóktól csak ennyi várható?
– Biztos vagyok benne, hogy lehet a lányokkal sikert elérni. Egy új játékstílus kialakításához viszont 5 hét kevés. Sőt, az első héten csak nyolcan voltunk. Arra sem volt elég az idő, hogy megismerjem a lányokat.

Sokan felróják, hogy nem voltam elég kemény. Nem kiabáltam a csapattal. A bírálók elfelejtik, hogy a hölgyeknél nem mindenkivel lehet ezt megtenni. Azt vallom, ha valamit megfelelő hangnemben százszor elmondok, az ér annyit, mintha kiabálok egyszer. Utólag elmondhatom, az 5 hét kevés volt, hogy megismerjem a lányokat.

– Tanulságok?
– Nem érzem magam felkészületlennek a kapitányi posztra. Van egy-két dolog, amit másképp tennék. Akad olyan kritika, amit elfogadok, például, hogy nem rendelkeztem megfelelő nemzetközi rutinnal. Ettől függetlenül húsz Európa-kupa-mérkőzésen ültem a Zala Volán kispadján. A szövetség vezetése ezt kinevezésem előtt is tudta.

Szakmai elképzeléseimen nem változtatnék akkor sem, ha újrakezdhetném. Egy-két kisebb finomítást alkalmaznék. Jobban bíznék magamban. Leülepednek bennem a tapasztalatok, amelyeket hasznosíthatok edzői pályámon. A válogatott visszakapaszkodását segítheti, hogy a magyar bajnokságban már csak három külföldi játékos szerepelhet, amit jónak tartok. Akárcsak a korábbi kapitányoknak, nekem sem sikerült csodát tenni a lányokkal.

– A szövetség vezetése titokban még olimpiai szereplésben is bízott.
– Szövetségi kapitányként nem mondhattam, hogy ennek nincs esélye. Utólag bevallhatom, irreális cél lett volna ezt elvárni a csapattól. (Zala-Lap Kft., B. I.)