Előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen esélyei vannak Magyarországnak a 21. században. Sokat adtunk már a világnak tudományban és kulturális téren egyaránt, s mindig voltak olyan egyéniségeink, akik cselekedeteikkel előremozdították az ország sorsát. Ezek az emberek egy dolgora koncentráltak, a tudásra. A mindenkori kormánynak feladata az image-építés, ám a politika leginkább negatív érzelmekben képes csak egy országot megjeleníteni a nagyvilágban. A tudománnyal és a művészettel viszont ma is „be lehet törni” az élvonalba.

Tudomány és politika persze szorosan összefügg. Elég csak azt a kérdést megvizsgálni, hogy mely ország mennyit költ kutatásra és fejlesztésre. Magyarországnak e téren súlyos elmaradásai vannak. A 21. századi tudománypolitikának három fő stratégiát kellene követnie: jövőstartégiát, nemzetstratégiát és komplex tudásmenedzsmentet. A tudás ugyanis újratermelhető, hiszen az „agy végtelen energiaforrás”.

Vizi E. Szilveszter szerint az iskoláknak olyan alapokat kellene adniuk a felnövekvőknek, amire lehet építkezni. Naprakész tanárokra és tankönyvekre lenne szükség, a tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az egyetemi oktatás anyaga 10-20 évvel van lemaradva. Vagyis a tudomány ennyivel jár előbbre. Hazánkban túlteng a jogász- és szociológus-képzés. Az EU-ban a végzős egyetemisták negyede természet- vagy mérnöktudományokban végez, nálunk ez csak néhány százalék. (Természettudományi karon 2,9 százalék, mérnöki karon 8,3 százalék.)

Európában már sok politikus felismerte, hogy a kutatás/fejlesztésre fordított pénz a termékben csapódik le legjobban, ami kihat a formatervezésre, a piacra, s így a nemzet gazdaságára és gazdagságára is. Ezért nélkülözhetetlen, hogy egy ország folyamatosan a szellemi tőkéjének újratermelésén dolgozzon. (Zala-Lap Kft., P.P.)