A műveket kronológiailag rendezték, hogy a látogató egy folyamatos képet lásson a városról, illetve arról, hogy egy-egy művész az adott korban, „saját pupilláján keresztül” hogyan látta Zalaegerszeget.

Volt aki realistán, volt aki impressziókon keresztül, napjaink alkotói inkább részleteiben felnagyítva, vagy éppen áttételesen. A lényeg, hogy észrevegyük azt, ami már elveszett, és felismerjük azokat a jeleneteket, amiket a hétköznapokon nem látunk meg. Egy egy ablakot (Németh Klára), keresztet (Budaházy Tibor), fát (Oravecz Viktória), utca részletet (Vajda Lajos), vagy a „zalaiság mítikus összességét” (Béres János).

Ahogy Gyutai Csaba alpolgármester mondta a megnyitón: a természet és az épített környezet alakzatai váltakoznak a tárlaton. Több műfajban, eltérő időben. Kapcsolódási pontok viszont időtől függetlenül vannak: a Mária Magdolna plébániatemplom, a csácsi szőlőskertek, a Gébárti tó, a belvárosi utcakép mindig kedvelt motívumai a művészeknek.

A május 27-ig látható kollektív kiállítás Boncz Barnabás szerint egy kapcsolat: a Zalaegerszeghez való évszázados kötődést jelenti gondolati, szellemi és érzelmi síkon egyaránt. Melyet azért is fontos látni, mert nem tudni, hogy az itt kiállító művészek mikor kerülnek megint egy kiállítótérbe egy téma kapcsán. (Zala-Lap Kft., P. P., Z. A.)