A tárlat anyaga a házaspár saját gyűjteménye. 1997-98-ban a Magyar Művészeti Akadémia pályázatot írt ki a millennium alkalmából, melynek célja az volt, hogy ki-ki saját szakterületén belül jelenítse meg a nemzet 1000 évét. Fekete György építészként a koronaépítészetben és iparművészetben megjelenő ábrázolásaival pályázott. Mindehhez nagy segítséget kapott Sunyovszky Sylviától, aki már szintén régóta foglalkozott ezzel a témával. A ritkaságszámba menő gyűjtemény végül a bírálóbizottságnak is megtetszett, hiszen a házaspár az Akadémia aranyérmét nyerte el. Később „A Szent Korona ezer arca” címmel egy összegző album is készült az anyagból.

A korona művészeti ábrázolásaiból készült tablókat Gyutai Csaba alpolgármester ajánlotta a közönség figyelmébe, áttekintve röviden a nemzeti ereklye történelemben betöltött szerepét. Mint mondta, a Szent Korona több, mint koronázási jelvény, egy szakrális tárgy, melynek beavató funkciója is van. Európában ritka, hogy egy tárgyat szentnek hívjanak, s az is, hogy évszázadokon át ugyanazzal a koronával avassanak minden uralkodót királlyá. Az alpolgármester kitért azokra az újabb kutatásokra is, melyek szerint lehet, hogy a koronát nem is II. Szilveszter pápa ajándékozta Istvánnak, hanem egy jóval régebbi keleti beavatási tárgyról van szó. Erre utalhat az ereklye képi rendszere, és hármas felosztása is, mely mind-mind ősi, és keletről származó hit- és jelképrendszert őriz. Sajnos, azonban már nem az eredeti formájában, hiszen a tudósok szerint egykor Mária képe is a koronán volt, melyet időközben azonban eltávolítottak róla.

Fekete György a tárlattal kapcsolatban elmondta, hogy bár a korona kezdettől fogva ugyanaz, az idők folyamán számtalan megörökített arca volt, s ők ezt szeretnék a gyűjteményükön keresztül megmutatni. Nincs a magyar történelemnek olyan időszaka, melyben ne született volna valamilyen ábrázolás a koronáról, s nincs olyan mesterség, mely ne örökítette volna meg legszentebb kincsünket valamilyen formában. (Zala-Lap Kft., P. P., Z. A.)